Tüntetés a WHO ellen

„Pedig ahhoz képest, hogy milyen pocsék idő volt és szakadt az eső délelőtt, nem is voltak olyan kevesen. 1-2 ezer ember lehetett. Aztán az idő is megjavult. És hogy mi ellen tüntettek? A WHO ellen. Az ellen, hogy a Világegészségügyi Szervezet el akarja venni az egyes államok hatáskörét számos egészségügyi, egészségpolitikai kérdésben, főleg járványok kezelésében. És az Európai Unió jövő tavasszal megszavazni készül ezt.
Ami kissé meglepő, hogy erről a tüntetésről a sajtó gyakorlatilag egyáltalán nem számolt be. És egyik oldali sajtó sem. Pedig ez egy olyan ügy, amivel a kormánypárti szavazók egész bizonyosan egyetértenek. És a kormány is. Magyarország folyamatosan harcol a különböző, senki által meg nem választott nemzetközi bürokratákkal, és a felhatalmazás és elszámoltathatóság nélküli szervezeteikkel. A WHO is egy ilyen. És amikor mindenféle kacifántos dokumentumokkal a WHO akar nemzetközi felhatalmazást, döntési jogkört kapni, az a nemzetállamok rovására történik. Nem túlzás ezért lopakodó diktatúrának nevezni.

Ahogy egy csomó kérdésben, a gyermekvédelemtől kezdve az egyetemek működéséig, Brüsszel akarja megszabni, hogy mit tehetünk, és megbüntet minket, ha nem azt tesszük, nehogy már a magyarok egészségét érintő kérdések Genfben, a WHO székhelyén dőljenek el. Nincs tehát ebben vita: a tüntetés céljaival, szándékával teljesen egyetértünk. Legalábbis az elvi, illetve a meghirdetett céllal és szándékkal. De láthatóan nem csak mi. Olyannyira, hogy a Magyar Nemzetben például jelent is meg cikk »Tüntetés volt a WHO ellen Bécsben október elsején. Tudták?« címmel. De ez az egy hónappal ezelőtti bécsi tüntetésről szólt. Amin 10 ezer fölött voltak. És amiről egyébként szintén nem számolt be sem a világsajtó, sem a hazai nagy része. A szerző, Fricz Tamás vendégünk is volt néhány hete a Hardcore Hobbistában. Valamiért mintha csak őt foglalkoztatná a kérdés súlyossága.

Pedig a tervezet tényleg ijesztő lehetőségeket rejt. És szándékosan használom a »rejt« szót. Látszólag ugyanis hatékonyabb egészségvédelemről, összehangolt járványkezelésről és hasonlókról szól. És a megfogalmazásban irányelvek, ajánlások és egyéb ilyen varázsszavak szerepelnek. De pontosan ezt hívják lopakodó diktatúrának. Mint a 15 perces városok. Ahol természetesen minden a mi érdekünkben, a kényelmünkért történik. Mert hiszen milyen klassz dolog, hogy 15 percen belül gyalog elérünk minden boltot, a munkahelyünket, az iskolát, az orvost, a mozit, a konditermet, a strandot… És hát minden ilyen közel van, minek is kellene bárhová messzebbre mennünk? És ha gyalog is elérjük, minek autó? »Nem lesz semmink és boldogok leszünk« – a Klaus Schwab-idézet tökéletesen összefoglalja mindezt. De a Pfizer vezére, Albert Bourla is beszélt már arról a tabletta formában lenyelhető chip-ről, ami jelzést küld az orvosunknak, ha bevettük a felírt gyógyszert. És ha nem vettük be, akkor jön a figyelmeztetés. Először nyilván email-ben. De nyilván a chip arra is képes lehet, hogy távolról bekapcsolják, és olyan gyomorgörcsöt okozzon, hogy rohanunk bevenni az eredeti gyógyszert. Amit ugyan nem gyomorgörcsre írtak fel, hanem mondjuk, nyugtatóként. De mégis a gyomorgörcs miatt kell bevennünk.”

Fotó: Jonathan Raa/AFP