Tisztázzuk azt a populizmusvádat!

„Ha jobban belegondolunk, akkor észrevehetjük, hogy ez a felfogás a demokratikus elvet gyakorlatilag a populizmussal azonosítja, s a demokráciát a liberalizmussal helyettesíti be. Szavakban ugyan a demokráciát akarja megmenteni, de valójában a demokrácia helyébe állítja a liberalizmust, és a demokráciát megszünteti, mintegy felülírja.

Utóbbi azért is állítható, mert a neoliberálisok számára a valódi társadalmi tudás nem a választók hektikus és tájékozatlan többségénél rejlik, hanem a felkészült, szakmailag kompetens egyénnél, aki leginkább közgazdász, pénzügyi szakember, és átlátja a globalizmus bonyolult gazdasági és pénzügyi folyamatait, egyben a piac szereplője. Ebben az összefüggésben a (neo)liberális demokrácia nem más, mint a globális piac szereplőinek, szakértőinek helyzetbe hozása, kiszolgálása a többséggel szemben is. Másképpen: a demokráciában is a legtehetségesebb és legdinamikusabb egyének és csoportok uralma kell hogy érvényesüljön, s ők ezen a terepen találhatók.

Összegzésképpen: a globalista liberálisok szerint egy modern kori arisztokráciára van szükség, amelyet mai szóval leginkább elitokráciának nevezhetnénk. Az elitokrácia azért jó szó, mert a demokrácia ellentéte: elitokrácia, tehát a népuralom helyett az elit uralmát jelenti. És itt bezárul a kör: a globalista liberalizmus ebben az eltorzított, az eredetitől fényévekre eltávolodott formájában nem más, mint demokrácia nélküli elitizmus.

Hogy a végén játsszak egy kicsit a szavakkal, illetve kicsit viccelődjek a felkapott fogalommal: mi ez a világmegváltó szerepfelfogás, ha nem éppen maga a megtestesült populizmus? S nem éppen ez az, amit Gyurcsánytól kezdve mondjuk Szabó Tímeáig képvisel a magyar balliberális ellenzék? Szóval kik is valójában a populisták, ha van egyáltalán bármi értelme e fogalomnak?”

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay