Hatóságot Mikulásra!

„Tudom már, mit kérek Mikulásra. Egy új hatóságot. Meg is írom neki, még időben vagyok, hogy bekészíthesse a csomagomba, miután szorgos manói – ezúttal a Fidesz frakció – legyártották. A manócskák már kipegnek-kopognak is a kalapácskáikkal, más szerszámuk nincs is, így aztán mindenkit szögnek néznek, és a fejére koppintanak. A manófőnök, mármint a frakcióvezető szerint most »a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok«, más néven a »dollárcivilek, dollármédia és dollárbaloldal« vannak soron.

Szóval jön a csomag, a Szuverenitásvédelmi Hatóságról szóló törvénycsomag, kb. Mikulásra meg is lesz szavazva. Szólni kell a beterjesztőknek, hogy ne felejtsék el piros celofánzacskóba tenni, úgy jobban szeretném. Igyekszem is jó gyerek, bocsánat, jó állampolgár lenni. Akkor biztosan megkapom Mikulásra, amit kértem: egy új hatóságot. Valahogy kevésnek érzem, ami már van nekünk. Pedig az eddigiek is bizonyították, hogy létrejöttük egycsapásra megoldja a gondokat. Ha a »Nemzeti« jelzőt is viselik nevükben, akkor tuti.

Az még csak érthető, ha az olyan civil szervezetre, ami a választásokon önálló jelöltet indít, a pártokhoz hasonló (a külföldi támogatást tiltó) szabályok vonatkozzanak. De hogy ezután egy helyi civil kör ne is támogathasson egy önkormányzati jelöltet, ha egy akár teljesen politikamentes nemzetközi alapítvány pályázatán nyert, az már a civil világ kussoltatását szolgálja. Kellett nekik ugrálni az akkugyárak ellen, meg a tanárokért. Hogy a korbács a sajtó felé is meg van lengetve, az már abból is látszott, hogy Schmidt Mária intézete kutatási eredményként közölte, hogy »veszélyben a médiaszuverenitás«, némely nem kormánybarát lap külföldi alapítványoktól is nyert már el pénzt. Juj.

Az azért marad, hogy az állami vállalatok közpénzén hizlalt CÖF beszállhat a kampányplakátozásba. Erről majd jövő Mikulásra kérek valami törvénycsomagot. Szaloncukorral, addigra talán olcsóbb lesz.”

Nyitókép: FICSOR MARTON