Anyanyelv

Kazinczyvel az volt a baj, hogy az északkeleti tájszólást beszélte, ezért az lett az irodalmi nyelv alapja. Az a tájszólás viszont hangzóhiányos. Kazinczy képtelen volt megkülönböztetni az E mint Elemért az Ë mint Ëtëlkától. Ezért ez a fontos betű nem került be a magyar ABC-be és a köznyelvé tett hangzóhiányos nyelvváltozat miatt sokan nem tudják helyesen kiejteni pl. azt a szót, hogy ember. Ami ugye kiejtve embër. Két különböző magánhangzó van benne.

Azért menő lenne, maradt volna, ha a latin is hivatalos nyelv lenne az országba, ahogyan 1001. és 1844. között is volt. Nagyon nagyon menő lenne ma. Ha a települések határában a táblákon ki lenne írva, hogy Alba Regia, meg Aquincum. :-) Imádná a világ. De még az Osztrák-Magyar Monarchiában is annyi sok nyelv volt, hogy sok mindent inkább latinul írtak. Az pártatlan. Műveltebbek lennének a magyarok és könnyebben tanulnának idegen nyelveket. Ami egyébként azért is megy nehezen, mert a magyar nyelvet is alig és rosszul oktatják az iskolákban, ami megnehezíti az idegen nyelv tanulását. Pl. a magyar nyelv is tele van igeidőkkel, de ezek többsége már nincsen használatban, így anyanyelvként nem tanulják meg a gyerekek az iskolákban pedig egy árva szó sem esik róluk, még érdekességképpen sem, pedig ha ismernék a magyarok a magyar nyelv igeidejeit, akkor az megkönnyíteni a viszonyítást és a tanulást az idegen nyelvek igeidejeinél.

Ah! bár tsak elérhetném azon vigaſztalásomat, hogy tíz , vagy húſz megsértetett magyar író ellenem támadna! Mihent az írók nyomtatásban egy egéſz nemzet előtt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal megindul a' ſzép elmélkedés. Ezt keresem én, azért garázdálkodom néhol írásomban. Tudom, hogy a' ki tzáfolni akarna, igyekeznék hozzám ſzebb magyarsággal beſzélleni , mint én ſzoktam. Harmadik jőne, ki mind kettőnket felül kívánna haladni. A' nemzet mulatná velünk magát, s nevetne, mikor mi egymásnak előtte boſzſzúságokat mondanánk, de a' tudomány, magyarság, azonban épülne. Ah! atyámfiai, író barátim , támadjatok reám pennával, magyar könyvekkel! Mondjátok, nints eſzem, ítéljetek Szentzre, mind elfogadom örömmel, tsak több elmével, magyarsággal tzáfoljatok, mint én írtam. Bessenyei György