Klaus Iohannis io nopot chivant Budapesten, kicsit ejnyebejnyézett, majd kért valamit…

„Klaus Iohannis álkisebbségi államelnök io nopot chivant Budapesten. Persze, nem így mondta, de mondhatta volna akár, hiszen megtanult magyarul köszönni, sőt, annak idején, ama híres-nevezetes performanszában, amikor azzal vádolta a szocdemeket, hogy a tálcán nyújtják Erdélyt a magyaroknak, így köszöntötte a PSD-t.

Szóval, Ionopot elnök szerdán minden gond nélkül megérkezett a magyar fővárosba, Novák Katalin államelnök asszony hivatalos meghívására. Gondolom, örültek neki, ugyanis 14 éve román államelnök be nem tette a lábát Magyarországra. És ha már ott volt, tárgyalt is. A párbeszédről, a kétoldalú kapcsolatokról, a stratégiai partnerségről, pozitív dinamikáról, fejlesztésről, elmélyítésről (na, itt lehet ásítozni hosszan). Viszont kiemelnénk Ionopot úr »harcias« ejnyebejnyézését, miszerint: »Szilárdul hiszem, hogy teljes mértékben szükséges az egyoldalú vagy vitát kavaró gesztusok mellőzése.«

Huhh, hát nyilván az olyan szövegekre gondol az álkisebbségi államelnök úr, mint a ionopotozás. Bár élünk a gyanúperrel, hogy mégsem. Ja, és ha már szidta kicsit a magyar államot, Ionopot úr mindjárt kért is valamit: ugyan szóljon már Magyarország egy jó szót Ausztriának Románia schengeni csatlakozása ügyében. Erről meg az jut eszünkbe, amikor egy ember odalép a másikhoz és így szól: Milyen egy mocsok alak vagy! Apropó, nem adsz 20 lejt sörre?

A nap román sajtóvicce: Iohannis »elkergette« Orbán Viktort Budapestről. Tényleg vicces, pedig nem annak szánta a hazai sajtó zászlóshajója szerepében tetszelgő Digi 24 portál. Megjelent ezen a portálon egy cikk, melynek írója szerint (aki politikai forrásokra hivatkozik), Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem találkozik Ionopot elnökkel. Eddig oké. A poén az indoklásban van. Tessék, fordítjuk, szórul szóra: »Orbán Viktor ürügyként használta a grúziai utazást, mert félt szembesülni Iohannis elnökkel, hiszen felrótták volna neki, pontszerűen, a Románia területén végrehajtott akcióit, a provokatív tusnádi felszólalásait, az európai értékekhez való viszonyulást, az Ukrajnának szóló támogatást vagy Svédország NATO-csatlakozását.«

Most akkor képzeljük el, amint a magyar miniszterelnök reszketve ül a széken, mert hallja, amint Iohannis elnök döngő léptekkel közeledik és tudja, fel fog róni, pontszerűen… Aztán nem bírja tovább és elmenekül, Grúziáig meg sem áll. Sőt, az egész kormányt magával viszi.”

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi