Kérdés, hogy miután a tanárok többségét alkalmatlannak találta a mindenhez is értő aktivista, vajon szívesen látják-e bármilyen »hétköznapi« iskolában? Mint ahogy kérdés az is, hogy a ködösítés, a tagadás, a pedagógusok ügyének aláásása csupán tehetségtelenségének a következménye, vagy netán direkt ártó szándék van mögötte? Vajon tényleg nem veszi észre, hogy azoknak az ügyét hátráltatja, akiket állítólag képvisel? A helyzeten tovább ront, hogy Pankotai a szélsőbaloldal sajátjának tekinthető erőszakos viselkedést is magáévá tette, amikor megafonnal üvöltött a közszolgálati televízió riporterének arcába. Ennek láttán felmerül az a kérdés is, hogy ha még elkeseredettebb lesz a folyamatos érdektelenség és sikertelenség láttán, akkor milyen, még durvább figyelemfelkeltő eszközhöz fog nyúlni, maroknyi csapatával együtt?
Ami Lilivel történik, azaz hogy őt is eszközként használják, valójában egy emberi tragédia, mégis nehéz sajnálni az aktivistát, mert az ő tragédiája egyben a hazai baloldalé is.”
Nyitókép: Koszticsák Szilárd