Kedves Perintfalvi Rita! Kérem, menjen gyorsan gyónni, ne Szent Péter előtt kelljen megtudnia, mit jelent katolikusnak lenni!

Perintfalvi Rita hozta a tőle elvárható szintet. A magát rendszerint katolikus teológusként aposztrofáló hölgy a lengyel választások eredményét értékelte közösségi oldalán, de közben olyan mélyre süllyedt, hogy az már az ördögnek is büdös.

Mint ismert, bár a lengyel választásokat a jelenleg kormányzó PiS nyerte meg, ahhoz nem lett elég szavazatuk, hogy újból kormányt alakíthassanak, így minden bizonnyal végül az ellenzéki összefogás lesz az, amelyik hatalomra kerül. Hogy ez közben valamelyest a demokrácia megcsúfolása, mivel nem azok kormányoznak majd, akikre a legtöbben szavaztak, az már egy másik publicisztika tárgya.

Perintfalvi Rita mindezeket úgy értékelte, hogy Lengyelország felébredt, és időben tette. Szavai szerint „van esély megállítani azokat az autokratizálódási folyamatokat, amely (sic!) a Putyin-féle totalitárius diktatúra kiépüléséhez vezethettek volna náluk is”.

– zárta bejegyzését. 

Ha nincs az utolsó mondat, akkor ez a kis bejegyzés nem lenne több, mint némi fröcsögés az ellenzéki térfélről, ám

Magyarországon szólásszabadság van, így ezért a mondatáért Ritát itthon nem éri majd atrocitás. Itthon nyugodtan lehet szidni a kormányt, bírálni a vezetést; de bízni egy másik ember halálában, nopláne katolikus teológusként, nos, ez olyan szint, ahova nem gondoltam volna, hogy valaha elérkezünk. 

Maga saját bevallása szerint egy olyan egyházat képvisel, melynek alappillérei a béke, az elfogadás és a szeretet. Kérem, magyarázza már el nekem, egyszerű angyalföldi gyereknek: hogyan várhatja maga valakinek a halálát katolikusként? 

Arra is kíváncsi lennék, hogyan lehet annyira gyűlölni konkrétan Orbán Viktort, hogy azt várja, hogy meghaljon? És eleve: maga, mint nagy elfogadó, hogyan gúnyolódhat a túlsúlyon, miként bízhat annak végzetesen súlyos mellékhatásaiban?

Őszintén sajnálom, hogy olyan mélyen van, hogy már csak abban bízhat, amit fentebb idéztem öntől. Remélem, még van kiút, bocsánatot kér (mert nem szégyen), aztán megbocsátást nyer! 

Már az is nagy baj, hogy ilyen ellenzékünk és baloldalunk van; kívánom, hogy ne legyen olyan kormányunk soha, aminek a holdudvarához maga tartozhat! 

Ja, és kedves Rita! Kérem, menjen gyorsan gyónni, ne Szent Péter előtt kelljen megtudnia, mit jelent katolikusnak lenni. 

(Nyitókép: képernyőmentés)