Kozma Imre életpéldázata, tanítása egyszerű és mégis rettenetesen nehéz
Imre atya építő szellemiségét és rendíthetetlen optimizmusát a lehetetlennek ható körülmények között is következetesen megőrizte. Constantinovits Milán írása.
Nagybetegen is azt kérte, hogy a nekrológban se írják le a valódi nevét.
Bálint Botond, a Pesti Srácok lapszerkesztője tudatta nekrológban, hogy Aristo, a lap rendszeres szerzője elhunyt.
Mint Bálint fogalmazott,
„Aristóval egy újabb pótolhatatlan alak ment el a rossz emlékezetű XX. század túlélőiből.
Mert még azoknak is túl kellett élniük a XX. századot, akik a negyvenes évek közepén, végén, az ötvenes években születtek. Aristo egyik nagyapja katonatisztként harcolta végig mindkét nagy háborút, apja pedig 1956-ban volt kénytelen külföldre menekülni, mert a forradalom alatt úgy bánt a helyben közismert kommunistákkal, ahogyan azt azok megérdemelték” – sorolta.
A nekrológ szerzője felidézte, hogy először 2006 kora őszén beszélgetett Aristóval egy általa szervezett szűk körű kampánybeszélgetésen, aminek az volt a célja, hogy a polgármesterjelöltjük sokféle emberrel találkozzon. „A dolog annyira jól sikerült, hogy mi hárman és néhány barátunk a következő bő évtizedben szinte minden héten találkoztunk és éjszakába nyúlóan beszélgettünk mindenről, a politikától a lovakig, a filozófiától a történelmen át a szociológiáig”.
Bálint hozzátette, „2006 sokkja után tulajdonképpen egyszerre kezdtünk írogatni a netre és egyszerre tapasztaltuk meg, hogy milyen is az, ha olvassák is az embert. Aristo különlegesen jó stílusa, klasszikus műveltsége nemcsak a mára már elfelejtett blogszférából emelte ki, hanem hamarosan az is kiderült, hogy
mindenfajta szándékosság nélkül irodalmat művel.
„Olyan embert veszítettünk el, aki képes volt arra, hogy a hatvanas évektől kezdve minden évtized hangulatát a lehető leghitelesebben adja vissza” – szögezte le a Pesti Srácok újságírója, aki búcsúgondolatait azzal zárta,
„Aristo különleges ember volt és úgy is távozik. Már nagybetegen az ő kérése volt, hogy a nekrológban se írjuk le a valódi nevét…”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay