Az igazi Nobel

„Krasznahorkait sem lehetne a »magyarhírű« szerzők között üdvözölni (Demeter Szilárd jelentette ki anno, hogy »azokat az írókat érdemes támogatni, akik magyarhírűek akarnak lenni«), hiszen kozmopolitább a kozmopolitánál, a lakhelye egy idő óta Berlin és a világ, nem a szűk hon, és akinek legutóbbi regénye is Németországban játszódik, német szereplőkkel a búzavirágos Alföld helyett. Florian, a főszereplő ráadásul Angela Merkelnek címezi a leveleit, ahelyett, hogy… nem is folytatom. Már ebből is látszik, hogy Krasznahorkai személyében megint csak egy »kelet-európai liberálisról« van szó, aki Nyugaton csak a származása miatt fontos, miközben a világról tulajdonképpen nem gondol semmit – már ha hallgatunk Demeter értékes útmutatásaira.

Az biztos, hogy ha ő kapná a második magyar Nobel-díjat, akkor csakhamar elszaporodnának a hasonló eszmefuttatások, persze megint csak a háttérben, a felszínen kénytelenek lennének tapsolni, mert teljesen szembefordulni az elismeréssel még nekik is kínos lenne. És egyre nagyobbra nőne a sóvárgás egy igazi magyar író elismerése után (ne legyenek illúzióink, Nádas Péterrel is lennének gondok, ha a NER szemüvegén keresztül nézzük), amellyel még mindig késik az éji homályban a Svéd Akadémia.

Drukkoljunk hát, amíg megtehetjük. Amíg magyarként ilyen közelinek tűnik a világ.”

Nyitókép: STR / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP