„Van ez a nyugatifény.hu. Ha megengedik, nem jellemzem, mert minek. Elegendő, ha illatos keszkenőt orrunk alá szorítva ideidézzük mai „cikkük” címét és első sorát, íme. «Orbán elképesztően puncsol Ficónak: Nyálas szöveggel gratulált a haverja győzelméhez. (B)ratyik.»
Ennyi. Na most, lássuk elbizonytalanodásom okát. A ratyi a szlengben homokost jelent. Vagyis a nyugatifény (ah, nyugat, hol van az már) éppen most buzizta le a magyar miniszterelnököt és a szabad választáson győzelmet arató, leendő szlovák miniszterelnököt. Akik közül köztudomást egyik sem ratyi.
Persze ez semmit nem jelent, és minálunk a bíróság is fölöttébb érdekesen szokott viszonyulni ahhoz, ha valakit leratyiznak, lebuziznak. Amikor például Ungár Klára buzizta le Kocsis Mátét, aki ezért bírósághoz fordult, akkor a bíróság jogerős ítéletében megállapította, miszerint Kocsis Máté közszereplő, s ezt tűrnie kell, továbbá senkit sem lehet megsérteni azzal, hogy lebuzizzák, mert az nem sértő. Aztán, amikor Terry Black buzizta le az addigra már kóser pecsétes Vona Gábort, aki ezért bírósághoz fordult, akkor a bíróság jogerős ítéletében megállapította, miszerint ez olyan fokú sértés, amit Vona Gábornak közszereplőként sem kell eltűrnie, ezért neki ötmillió forint kártérítés jár.
Jót tesz az ilyesmi az igazságszolgáltatásba vetett bizalomnak, s azt is mutatja, mennyire «elfogult» a magyar bíróság a kormánypártok javára. De térjünk vissza a nyugatifény ratyizásához.
Elbizonytalanodtam, mert most nem értem kristálytisztán, hogy mi a helyzet pontosan odaát. Például mit szól a ratyizáshoz a dékás Sebián-Petrovszki László, és úgy általában a liberális-neomarxista politikai oldal, amelyik olyan nagyon fel tud háborodni a melegek jogai miatt? Mit szól ehhez a liberális-neomarxista sajtó egésze, mondjuk a Magyar Hangtól L. Csaba? És akkor mostantól a ratyi-buzi-homár stb. megnevezés polgárjogot nyert idehaza a politikai ellenfelekre, akár ratyik akár nem, vagy ez valamiféle egyirányú utca, vagyis a jobboldalt lehet ratyizni (bajszos faszozni, gecizni stb.), míg a másik oldalnak minden körülmények között kijár a tisztelet, mert hát az emberi jogok meg az emberi méltóság, miegyéb...