Közlönyre várva

„Ritka alkalom, hogy Magyarország hivatalos lapja, a Magyar Közlöny hazudtolhatja meg Magyarország kormányát (bár mostanában, ahogy a válság mélyül, az amúgy sem túl szoros morális fékek pedig sorra kiengednek, egyre gyakoribb), a következő megjelenésnél azonban megeshet. Elöljáróban azonban egy kérdést kell feltennünk a kedves olvasónak: ha ön lenne a jogalkotó, és az lenne a szándéka, hogy – kizárólag – a kohászatot mentesítse az általa okozott környezeti károk hatósági szankciói alól, mit írna bele az erről szóló jogszabályba? Szerepelne a szövegben valamilyen megfogalmazásban a kohászati szektor, vagy megelégedne azzal a valamivel általánosabb körülírással, hogy „az ügyfél”? Merthogy az Orbán-kormány az utóbbi módon járt el.

Azok után, hogy az ázsiai tulajdonú akkumulátorgyárak – nem csak a gödi, hanem például a komáromi is – teleszórták az országot a különféle illegális telephelyeken elegánsan ottfelejtett akkumulátor-hulladékkal, megjelent egy rendelet, amely szerint az ilyesmi, meg ami egyébként a gyárakban folyik (járjon akár súlyos környezet- és egészségkárosítással, netán emberhalállal, ahogyan az a közelmúltban többször meg is történt), bocsánatos bűnnek számít, nem vonhat maga után bírságot vagy üzembezárást, amennyiben «az ügyfél» megegyezik «a környezetvédelmi hatósággal», esetünkben a Karmelita panorámahotelből kézivezérelt kormányhivatallal.”

Nyitókép:  MTI / Mohai Balázs