Parazitikus gondolatok támadják a családot, a normalitást – Gad Saad Budapesten
„Ha olyan politikai rendszert akarunk meghonosítani, ami szembe megy az emberi természettel, az bukásra van ítélve” – hangsúlyozta a világhírű pszichológus.
Ideológiai háború középpontjában áll a család intézménye, amelyet már a nagy nemzetközi szervezetek is ostrom alá vettek. Merre tovább, család? Van kiút a jelenlegi helyzetből? Rabszolga, vagy szabad ember, aki családos? A demográfiai csúcs egyik legizgalmasabb beszélgetésén jártunk.
Az Egyesült Királyságban számos kulturális vita középpontjában a család áll – vezette be az V. Budapesti Demográfiai Csúcs záró panelbeszélgetését Joanna Williams, a szigetországban működő CIEO alapító-igazgatója. Williams arról kérdezte a résztvevőket, mi a legnagyobb ideológiai fenyegetés, amely a családokra leselkedik napjainkban a politikai térben.
Michael Tibollo, kanadai mentális egészség- és addikció kutató, aki Ontario állam kormányzata mellett dolgozik szakértőként, annak jelentőségét hangsúlyozta, hogy a családok széleskörű támogatást kapjanak. A kulcsot abban látja, hogy miközben sok esetben egyénnel kerül kapcsolatba az állam, mégis a családot lássa mögötte. Van még bőven tennivaló Kanadában annak érdekében, hogy a családi értékeket sikerüljön helyreállítani, ismerte el. Tibollo megjegyezte, számos, addikcióval küzdő kliens esetében azt figyelte meg, hogy bizonyos hézagok voltak korábbi családi kötődéseikben, ugyanakkor
a terápia jellemzően éppen akkor sikeres, ha támogató családi és kisközösségi légkör veszi körbe a függőséggel küzdő fiatalokat.
Tibollo hangsúlyozta azt is, nem csupán az anyák felelőssége a gyermeknevelés, abban az apáknak is mélyen osztozniuk kell. Kanadában nincs olyan kurzus, ami megtanítaná a fiataloknak, mit érdemes tenniük, ha megszületik a gyermekük, mutatott rá egy jelentős hiányra. Azt kérte, állítsuk az egyéni szabadság elé a kollektív jót, a közösségek érdekét. Mint mondta, ő maga nagyon boldog, hogy apa lehet és ezáltal szabadabb személynek érzi magát, mint amilyen egyébként lenne. Meggyőződése, hogy a kormányoknak a világ minden pontján olyan szakpolitikákat kell felépíteniük, amelyek a családok kiteljesedését támogatják és segítségükre vannak abban, hogy az édesanyák egyszerre lehessenek jelen a családjuk életében és állhassanak helyt a munkaerőpiacon.
„Nem szabad visszautasítanunk az ideális családi struktúrára vonatkozó ideát” – hangoztatta a beszélgetés során Paul Coleman. A Szabadságvédő Szövetség (ADF International) nemzetközi igazgatója szerint ma olyan „realitásokat” kell üdvözölni és elfogadni, amelyek nem valóságosak. A nyugati politika már nem tudja megfogalmazni, mit jelent a család, a klasszikus definícióra pedig nemet mond. A politikai vezető osztály még nukleáris családmodellben nőtt fel, ám ennek ellenére éppen ők azok, akik ezt vezető szerepbe kerülve lebontják.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az apa nélkül felnövő fiatalok sokkal nagyobb eséllyel kerülnek a társadalom peremvidékére.
A brit börtönökben raboskodók 76 százaléka önbevallása szerint apa nélküli családban nőtt fel – mutatott rá a szigetországban tapasztalható helyzetre. Coleman szerint ismét olyan politikákat kell kialakítani, amelyek a gyermekek, a fiatalok valós érdekeit helyezik előtérbe, amely a körülményeikben segíti őket annak érdekében, hogy merjenek gyermeket vállalni – példaként pedig a lakhatást említette.
Úgy látja, a ma felnőtté váló korcsoportok számára nagyobb kihívást jelent a felnőtt lét, a családalapítás, a gyermekvállalás, mint a korábbi generációk számára, ezért aktívabb felelősségvállalásra van szükség a társadalom részéről is.
Andreas Antonius Maria Kinneging konzervatív filozófus szerint a korábbi generációk számára még magától értetődő volt, hogy családot alapítsanak és a házasságban a legfontosabb dolgot látták, ami az életüket meghatározza. Már gyermekkoruktól fogva erre készültek. Ezzel ellentétben ma már egészen más tényezők határozzák meg a fiatalok gondolkodását, olyan értékek, amelyek a modern világ szabadságról és egyenlőségről vallott nézetei által áthatottak – ezek pedig a francia forradalomig nyúlnak vissza. Olyan végső morális értékekként mutatják fel ezeket, amelyek elit értékek voltak, s bár ma sokszor beszélünk a szabadságról, nem az igazi szabadság kerül fókuszba, hanem annak félreértelmezett formája. A házasságban és a gyerekvállalásban a modern gondolkodás a rabszolgaság mai formáját látja és láttatja. A filozófus nem hiszi, hogy a probléma gyökere az lenne, hogy az emberek túlgondolják ezeket a kérdéseket.
Mint mondta, a család és a gyermek a legszebb „szolgaság”, ami létezik.
A világ minden területén ugyanazt a fenyegetést azonosíthatjuk az USA tagállamaitól a Karibi-térségen át Afrikáig: a szélsőséges és átfogó gener-indoktrináció, amelyet a gyermekekre kényszerítenek, hangsúlyozta Sharon Slater. Az amerikai Family Watch International elnöke ezt a folyamatot úgy jellemezte, mint gonosz és káros jelenség.
Több milliárd dolláros mozgalomról van szó, amelyet olyan donorországok támogatnak, mint az USA, Kanada, vagy az Európai Unió.
Konkrét példaként említette azokat az afrikai tanári kézikönyveket, amelyekben arra szólítják fel a pedagógusokat, hogy a gender-elméletet tanítsák a gyerekeknek. Nemzetközi technikai iránymutatás alakul ki a szexuális oktatás területén, az ENSZ szakosított szervezetei tudatosan eltávolítják a gyermekeket azoktól az értékektől, amelyeket szüleik még vallanak – mutatott rá a szakértő. Hangsúlyozta:
az ENSZ már 4 év alatti kisgyerekeknek is szükségesnek tartja a szexuális örömökről beszélni, friss képzési terveikben pedig azt írják, már a 9 éves gyerekeknek is joguk van a szexuális örömök átélésére.
Mint mondta, szervezete 15 olyan pontot azonosított, amelyek világszerte tapasztalhatók, köztük a transzgender, az abortusz, a sterilitás népszerűsítését említette példaként.
A legmagasabb diplomáciai körökben beszélnek arról, hogy Európán kívül is el kell terjeszteni ezeket a szélsőséges nézeteket, hívta fel a figyelmet a veszélyekre Slater. Arról is beszélt, hogy az uralkodó világnézet el akarja távolítani a fiatalokat még a gyermekvállalás gondolatától is. Sok szervezet működik annak jegyében, hogy ilyen módon befolyásolja a gyermekeinket, fűzte hozzá.
Patrick Deneen politikai teoretikus a beszélgetés során azt a kívánságát fogalmazta meg, hogy pontosan írjuk körül, milyen világban élünk és milyen kiindulópontjaink vannak. Ha elfogadjuk, hogy Isten által teremtett világban élünk, tisztelet jellemez majd minket Isten, az elődeink és szüleink iránt, ennélfogva pedig erősebb családi kapcsolatokra törekszünk. A kérdés óhatatlanul teológiai is tehát – mondta, majd úgy folytatta,
bár valójában bűn, ma inkább érdem felmagasztalni a teremtett rendtől ellépő családmodelleket.
A Notre Dame Egyetem professzora rámutatott: ahogy felbomlanak a családok, főleg az alsóbb társadalmi rétegekben a nihil, a kábítószer-használat, a válságos életvitel felé sodródnak az egyének.
Olyan világban élünk, amelyben a gondolkodás, a kultúra, a teológiai alapok is liberalizálódnak és egy ilyen egyénre mutatnak: egy olyan emberre, aki saját maga határozhatja meg a kereteit és önmagát. Mindenkitől szabadok akarunk lenni, folytatta, miközben egyre kevesebb embernek vannak barátai és egyre inkább tartják fontosnak a nemzeti közösséget. Reményének adott hangot, hogy a fiatalok felismerik: ez az irány az egyén izolációjához vezet. A definíciónak nem egy sötét jövőképre kell mutatnia, hanem felszabadító erővel kell bírnia a jövővel kapcsolatban. Beszámolt arról,
egyetemistákkal beszélgetve azt tapasztalja, valójában nem érzik magukat szabadnak, igazi szabadságra vágynak, nem olyanra, amit a progresszió kínál számukra.
Mint mondta, a feminizmus fókuszába került az egyenlőség, azt hirdetik, hogy egy nő legyen ugyanolyan, sőt, ugyanaz, mint a férfi. Megpróbálhatjuk – vetette fel Deneen – de annak óriási társadalmi költségei lesznek, mivel ebben az esetben nem lesz idő a családra, a felmerülő problémákra pedig nem tudnak megfelelő megoldásokat kínálni. Azt kérte, gondoljuk át, természeténél fogva mi a nő és mi a férfi és milyen szerepek felelnek meg a leginkább természetüknek. Azt kérte, a nők továbbra is gondoskodjanak gyermekeikről azok életének első éveiben, ne akarják átadni ezt a feladatot, mert nagyon sokat jelent gondoskodó jelenlétük a kisgyermekek számára.
Az V. Budapesti Demográfiai Csúcsról szóló tudósításainkat ide kattintva böngészheti.
Nyitóképünkön Patrick Deneen látható. Fotók: Mandiner/Földházi Árpád