„Fodor Gábor a hétvégén kifejtett őszi politikai előrejelző cikkében azon lamentál, hogy a magyar polgárok helyzete egyre rosszabb, egyre nehezebben élnek. Ennek okát részben a baloldal hiánya, az uniós pénzek körüli, kormánypárttal való együttműködés elmulasztásában látja. Fodor álláspontja nem sokban különbözik a mai politikai osztályok fősodratától. Illeszkedik abba a rendszerpárti véleményvezérek által kiásott mederben folyó vitába, mely ügyesen zsilipel át azokon a tényleges törésvonalakon, amelyek a feketét és a fehéret, a jobb és balt elválasztják. Hozzájárul ahhoz, hogy az uralkodó média elit jelentős része félredefiniálja a politikai irányokat, és tudatosan kifelejtse azokat az újonnan megjelenő baloldali politikusokat (és folyamatokat), amik a narratíváját megcáfolnák, amelyek az általuk felépített politikai törésvonalaknak új dimenziót adnának. Abban egyet kell értenem Fodorral, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a közelgő elnökválasztás meg fogja határozni a magyar kormánypárt kommunikációját az előttünk álló hónapokban, mégpedig a Fodor által vázolt narratíva mentén.
Vagyis, hogy a republikánus képviselő, Trump, az amerikai elnyomott nép választottja, aki az igazságot képviseli Bidennel, a hadiipari komplexum fejével szemben. Biden fejére olvassák, hogy az orosz–ukrán háború felkorbácsolásával az európai (és amerikai) lakosok legfőbb ellensége. Ennek az értelmezésnek az esszenciáját hallhattuk Tucker Carlson szájából is, akit a magyar kormány Budapestre cibált, hogy az általa elítélt liberális identitáspolitika ellenében identitáspolitizáljon.