EU: „Kedves Magyarország, sürgősen le kell jönnöd az orosz cuccról – de ha nem baj, akkor semmit se segítünk neked ebben!”

2023. szeptember 14. 06:52

A dolog abszurditását csak fokozza, hogy közben úgy veszi az orosz nyersanyagot Nyugat-Európa, mintha nem lenne holnap.

2023. szeptember 14. 06:52
null
Hernádi Zsolt
Hernádi Zsolt

– Aki megőrül, azt sem szerelheted le?
– Á, dehogynem. Bárkit, aki őrült, le kell szerelni. 
De először kérniük kell.
– Csak ennyit kell tennie azért, és akkor leszereled? – kérdezte Yossarian.
– Dehogy, mert akkor már nem szerelhetem le. 
Ez a 22-es csapdája. Bárki, aki ki akarja vonni magát 
a harcállományból, az valójában nem őrült.

Ez a jelenet futott át rajtam a múlt héten, amikor megkaptam a hírt, hogy az európai uniós Helyre­állítási és Rezilienciaépítési Eszköz listájáról lehúzták a Mol azon finomítói és egyéb beruházásait, melyek célja az lett volna, hogy képesek legyünk nagyobb mértékben leválni az orosz szénhidrogénről, csökkenteni függőségünket. A helyzet abszurd: a háború miatt az EU minden követ megmozgat azért, hogy gazdasági eszközökkel sújtsa az agresszort. Ennek részeként szankciók seregével kényszeríti a tagállamokat arra, hogy ne vásároljanak orosz termékeket. Nyilvánvalóan azt is tudják, hogy az átállást nem lehet meglépni egyik napról a másikra, hiszen több évtizedes anyagáram-struktúrák épültek ki az Európai Unió és Orosz­ország között. Ezért időt ad arra, hogy ezt a lépést elviselhető társadalmi költségekkel tegyék meg. És pénzt ígért, mert nyilvánvalóan üzletileg nem megtérülő beruházásokról van szó. Egész pontosan adott volna, mert a mostani döntés azt mondja: 

 

le kell jönnöd, kedves Magyarország, az orosz cuccról, de sajnos ehhez mi nem tudunk segítséget adni, 

 

mert bár megígértük, mégse; ruházz csak be saját költségeden, hogy egyáltalán képes legyél túlélni a versenyt a nyugat-európai finomítókkal, amikor a betiltott orosz helyett mást kell majd feldolgozni. Ez a finomítói probléma itt, Közép-­Európában okoz fejfájást, a nyugat-európai szerencséseknek Jalta után nem a szovjetek építették ki az ellátási rendszereket. Talán arra gondolhattak, hogy „ti már úgyis szívtatok eleget a kommunizmus alatt, hozzá vagytok szokva”.

A dolog abszurditását csak fokozza, hogy közben úgy veszi az orosz nyersanyagot Nyugat-Európa, mintha nem lenne holnap. Egy friss elemzés szerint a háború kitörése óta az Európai Unió országai folyamatosan növekvő mennyiségű orosz lng-t vásárolnak. A Global Witness számításai szerint 2023 első hét hónapjában az EU országai 5,3 milliárd eurót költöttek orosz cseppfolyós gázra, és az orosz kínálat több mint felét vették meg.

A növekedés 40 százalékos! A legnagyobb vásárlók: Spanyolország és Belgium, illetve a Shell és a TotalEnergies. Most akkor miről is szól ez az egész? Nem egy politikailag támogatott piaci térfoglalásról?

(De amikor fel kellene szólalni, hogy az EU-tag Horvátország visszaélve monopolhelyzetével az egekbe emeli a tranzitdíjat, akkor nagy a csönd.)

Legyünk optimisták: talán azzal nyugtatták magukat, hogy a Mol erős vállalat, és képes ezeket a beruházásokat maga is elvégezni. Tényleg erősek vagyunk, csak épp azt felejtették el észrevenni, hogy talán „mindenidőklegnagyobbkormányzatielvonásának” áldozata a vállalat. A közép-európai kormányok, főleg a magyar, a háborús nyerészkedőnek titulált Moltól extraprofitadókkal mintegy 2 milliárd dollárt vettek el tavaly, és vesznek el idén is – úgy, hogy a tavalyi eredményünk idén közel a felére esik vissza. Mert közben már sok minden megváltozott, és a háborús nyerészkedés már távolabb van az energia­cégektől, mint Makó Jeruzsálemtől – a vegyipar konkrétan veszteséges, az orosz kőolaj árelőnye eltűnt, a költségek viszont az egekben. Extraprofit nincs, de extraprofitadó van. Erre varrjál gombot! Az extraprofitadók jelentős forrásokat vonnak el a cégektől. És még az európai közösség sem segít. Mert az évi 2 milliárd dollár pont arra kellene, hogy végrehajtsuk azokat a beruházásokat, amik a jövőbe viszik a Molt.

Hogy fogjuk így a szükséges fejlesztéseket végrehajtani? Hogy fogunk így növekedni? Hogyan lesz profitunk holnap is, hogy jövőre is tudjunk adót fizetni? Ezt a jövőt esszük meg most.

Na, ez az igazi 22-es csapdája.

A szerző a MOL elnök-vezérigazgatója

(Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet)

 

 

Kapcsolódó cikkek

 
 
 
 

Ezek is érdekelhetik