A gyorstalpalóban aztán záporoznak a bölcsességek, hogy a láthatatlant ő maga, azaz Lánczi Tamás végre láthatóvá tegye (hálás lett volna mindezért az egész kora-keresztény bölcselet, később Aquinói Szent Tamás és a többiek mind), s olyanokat állít, hogy »a kereszt sokkal több mint egy kiüresedett manifesztum, amelyet a politika azért még felhasználhat ahhoz, hogy újból és újból megerősítse magát«, aztán azt, hogy »a kereszt itt és most… üzenet hívő és hívő között arról, hogy nem vagyunk magunkra hagyva bűneinkkel és az élet minket gyötrő nehézségeivel”.
(...)
Lánczi fölényeskedő gőggel gyorstalpalónak nevezett elméleti kurzusa egy faluvégi segédharangozó elméleti-teológiai ismeretét némileg alulmúló felkészültségéről árulkodik, amely még a segédharangozó helyettesítésére érkezett vice-segédharangozó felkészítésére sem tűnik elégségesnek, de talán az önmagából való hülyét csinálás tradicionális módszerével Lánczi akár eljuthat saját felkészületlenségének mások által segített felismeréséhez, amelyhez ezúton kívánok neki sok sikert és szerencsét.”