Nemzeti emlékezet nincs. 56? Mi az? Valami kínos ügy, úgy rémlik.
„Annak, hogy egy orosz iskolai könyv lefasisztázta az 56-os forradalmárokat, szép, hosszú árnyéka van, ráterül a putyini rendszerre, és bár a szót magát a Szovjetunió bukása óta először használják ennyire nyíltan, megjelenésében semmi meglepő nincsen. Amint a magyar kormány viselkedésében sem. Jelcin ugyan 1992-ben bocsánatot kért a forradalom eltiprásáért, de ezt a mai orosz elit hajlamos részint alkoholos befolyásoltságnak tulajdonítani, részint a birodalom felbomlását követő tudatzavarnak, ahol az előbbi az utóbbi folyománya.
2013-ban fordult a Jobbik képviselője azzal a kérdéssel a szép emlékű akkori honvédelmi miniszterhez, Hende Csabához, hogy mi lesz a szovjet katonasírók ellenforradalmazó felirataival, amire Hende azt mondta, hogy van itt egy hadisírgondozó kormányközi bizottság, ott majd élére állítja a kérdést. Hogy állított-e bármit is, pláne az élére, nem tudjuk, mindenesetre az oroszok nem reagáltak az »ellenforradalom« szó kihagyására, nyilván megszokták már, azon nőttek fel.
2016-ban már pogromnak nevezték az orosz közszolgálati televízióban. Szíjjártó akkor berendelte az orosz nagykövetet, aki szerint csupán szimpla baráti csevejről volt szó, bár a miniszter nyilvánosan tűrhetetlennek nyilvánította az esetet. Ezt persze elmondhatta volna egy évvel korábban is, amikor egy Putyin látogatás előtt a Fiumei úti sírkert szovjet parcellájában újrafényesítették az 56-os obeliszkek feliratait, amelyek emígyen lehelték vissza a korszellemet: »Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956 októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért«. Megjegyzem: ez még aljasabb és durvább, mint a fasiszta szó. Utólag még az is csak megszorításokkal fogadható el, hogy a szovjetek a második világháborúban a magyar szabadságért harcoltak volna, de kétségkívül a fasiszták ellen küzdöttek. De 56-ban konkrétan a Gulag igazságáért, a magyarok megnyomorításáért, és a megtorlásért tették, amit tettek, már ha egyáltalán tudták, mit is cselekszenek.
Putyin elment a sírkertbe és megkoszorúzta ezeket a megalázó feliratokat. Nagy Imre újratemetésének forradalmi szónoka pedig, aki akkor azt mondta, nem engedünk sem 48-ból, sem 56 -ból, kussolt. Ahogy most is. És megteheti. Nagy társadalmi felháborodás nincs. Nemzeti emlékezet nincs. 56? Mi az? Valami kínos ügy, úgy rémlik. Ó, hagyjuk már. Nem mi voltunk. Mi ott se voltunk.”
Nyitókép: AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A nemzetközi sajtóban továbbra is folytatódik a volt lengyel miniszter elleni politikai boszorkányüldözés.
Mutatjuk a keddi nap legolvasottabb híreit!
Komolyan úgy gondolta valaki, hogy Európában a Balkán széthullása után bármi elnyerte végső formáját? Hogy a status quo egyszerre jelen és jövő idő?
A célközönség ünnepel, sok tízmillió ember számára ott a „fasizmus ellen küzdő amerikai hős.”
Véget értek az ukrán–amerikai béketárgyalások Berlinben.
Vége lehet az elégedetlen utasok korszakának Magyarországon.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
