A jó forgatókönyv szerint Magyarország harminc év múlva még jobb hely lehet, mint most

„Milyen hely lehet Magyarország 20-30 év múlva?

A jó forgatókönyv szerint még jobb hely lehet, mint most. Napenergia-exportőrök lehetünk, ezen a területen nagy a potenciál. A tetőcserépbe integrált napelemek nem is olyan látványosak, ráadásul más infrastruktúrát is használhatnánk erre, például a parkolókat, járdákat, utakat. Ha emellett átalakítjuk az épületeinket nullenergiássá, akkor nem csak a lakossági energetikai problémákat oldanánk meg, hanem függetlenítenénk magunkat az energiapiaci ársokkoktól. A mezőgazdaságon módszerváltással, más talajkezeléssel, terményfókuszváltással tudnánk annyit javítani, hogy Európa zöldséges-, gyümölcsöskosara legyünk a kiszáradó és felforrósodó mediterránum helyett. A városainkat élhetőbbé tudjuk tenni, az épületek benapozott oldalát lehet fákkal árnyékolni. Ha visszaintegráljuk a város szövetébe a természetet, akkor hűvösebbek, élhetőbbek lesznek a városok, ráadásul a zöld látványa a mentális és fizikai egészségnek is fontos. Átszervezéssel tizenöt perces városokat lehetne kialakítani, minden elérhetővé válna tizenöt percen belül, megszűnne a dugó, ez egyébként nincs messze a magyar koncepciótól, csak hatékonyabb megvalósításra lenne szükség.

És a rosszabb forgatókönyv?

A kukoricatermésünk háromnegyedének elvesztése szinte rendszeresen, a búzatermelés csökkenése, burgonyatermelési nehézségek, ingadozó gyümölcstermelés. Járványok és új betegségek felbukkanása. Hatalmas migrációs nyomás. Infrastrukturális problémák az áradások és viharok, özönvizek miatt, az útrendszer és a vasút a hőséget sem fogja bírni. A szélsőséges időjárási körülmények már most hatalmas károkat okoznak, ezek a jövőben jóval gyakoribbá és súlyosabbá válnak.

Említette már a közlekedést, Magyarországon vitatéma lett az akkumulátorgyárakból. Mit gondol erről a kérdésről?

Ha autózni akarunk, szükség van akkumulátorokra, mert az olajalapú autózásból sürgősen ki kell szállni. Azt nem tartom megoldásnak, hogy az akkumulátorgyárakat kizárólag a szegény országokba vigyék, a gazdagoknak is el kell viselniük a gyárak közelségét, ha használni akarják az ott készült termékeket. Magyarország akkumulátor-nagyhatalmi pozíciójával kapcsolatban az egyik szemem nevet, mert az biztos, hogy ez a jövő iparága, beleálltunk abba a szélbe, ami előre viszi a világot. Viszont a potenciális szennyezés és a zöldmezős beruházások miatt aggódom, a vízfelhasználás is problémás lehet, de az nem szakterületem. Örülnék, ha bioszigetelőanyag-, bioépítőanyag-gyártó nagyhatalom lennénk inkább. Lehetnénk a nullenergiás felújítások fellegvára, az építőanyagokkal együtt a tudást is exportálhatnánk.”

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád