’68 megöregedett, de zakatol, amíg csak bírja

„Nem nagyon tudnak zöldágra vergődni a szexualitással a haladók. A szexuális forradalom óta folyamatosan próbálják szétfeszíteni a határokat, de közben önmagukkal is rendre ütköznek, ahogy most Kőszeg Ferenccel és Gulyás Mártonnal is történt a Partizánban. Ha csupán annyi a vezérlő elv, hogy mindig egyre több szabadság legyen, de nincsenek jól meghatározott és betartott keretek, akkor nem csoda, hogy szétcsúsznak a dolgok. Így aztán azon sincs mit csodálkozni, bármennyire is prüszkölnek ettől a progresszió ügynökei és szimpatizánsai, ha gyakran egy mondatba kerül a homoszexualitás a pedofíliával.

Az egykori SZDSZ- és Magyar Helsinki Bizottság-alapító 2009-es cikkére és az abban általa újprüdériának nevezett jelenségre kérdezett rá a Partizán interjújában Gulyás Márton. Ekkor kezdődött Kőszeg Ferenc egyre kínosabb, zavart magyarázkodása, amelynek az eredménye sok furcsa kijelentés, egy erős liberális látlelet és egy Helsinki Bizottság-elhatárolódás lett. Zavartan hadoválva próbálta összemosni a felnőtt és gyerek közti érzelmi kapcsolatot az erotikus kapcsolattal. Babits Mihály saját élményeiből táplálkozó, Tímár Virgil fia című regényére hivatkozott, amelyben a tudós szerzetestanár és tehetséges félárva diákja között apa–fiú jellegű, bizalmas kapcsolat alakul ki, amelynek amúgy sem a pedofíliához, sem bármilyen erotikus kapcsolathoz nincs semmi köze. Ezek összemosása már alapból torz lelkivilágot vagy megfontolt aljasságot feltételez. 

De Kőszeg felett eljárt az idő, és a liberálisok szexuális forradalma már nem a »mindenki mindenkivel szabadon« szakasznál tart, mint a ’60-as években, hanem a #metoo-n is túl. Persze csak akkor, ha szakmai sikerekért sok mindenre hajlandó, könnyűvérű színésznők vágódnak áldozatpózba. Ha például szexuális ragadozók által megrontott kamaszfiúk az áldozatok, akkor hirtelen sokkal hallgatagabb a progresszív tábor. 

Az interjúban elmesélte, a fia egyik közismerten homoszexuális férfi tanáráról tudta, hogy bepróbálkozik a diákjainál, de azt tanácsolta a saját gyerekének, hogy ne menjen bele semmibe, és azt a pár évet már kibírja ott. Erre eszünkbe juthat az a bevándorláspárti német politikus, akinek a kislányát megerőszakolta és meggyilkolta egy harmadik világbeli bevándorló, de a hülyéje még ezután is a Wilkommenskulturt éltette. Amikor már a saját családjánál, gyerekénél is fontosabb az embernek az ideológia és a forradalom, ott már komoly szellemi–lelki torzulásra kell gyanakodni.”

Nyitókép: Képernyőkép/YouTube/Partizán