Hol vagytok, „gyermekvédők”?
Hová szívódott föl a sok, formatervezetten bazsalygó, Pressman pajtással csőröző trashceleb, amikor meló lenne?
A homoszexualitás a mi kultúránkban még mindig szégyellni való. Interjú.
„A coming out időzítésében a másnapi pride volt a meghatározó?
Ha az lett volna, akkor kimentem volna, de nem mentem. Teljesen rendben van, ha valaki szereti az ilyen vonulást, de nem az én világom. A coming outom időzítésének van egyébként még egy oka. Szeptembertől tervezek indítani egy Youtube-csatornát és szerettem volna elkerülni a helyzetet, hogy elindulunk, aztán mondjuk egy hónapra rá kiderül rólam, hogy meleg vagyok. És akkor azon megy a csámcsogás ahelyett, amilyen tartalmat gyártunk.
Egy csatorna felépítésében elég jól jött volna egy videó, amelyben bejelenti – nézettség garantált.
Jobb, ha az indulásra letisztul, ki fordul el tőlem – amit megértek egyébként. Hogy ki haragszik rám, kinek okoz fájdalmat a bejelentésem.
Mért kellene haragudni önre?
Sok ember követett, hallgatott rám, hallgatta az előadásaimat, prédikációimat. Nekik is nagyon nehéz lehet most. Papnak lenni olyan kicsit, mintha a család tagja lennél. Akiket összeadtam, akiknek megkereszteltem a gyerekét, akik jártak a miséimre…
Az emberekben kialakul valamiféle kötődés a pap irányába. Nekik ez most jogosan okoz fájdalmat, még akkor is, ha igazából én ugyanaz az ember vagyok, akit ők megszerettek, csak most eggyel több dolgot tudnak rólam. Tőlük itt és most bocsánatot kérek, remélem, egyszer majd harag nélkül tudnak rám gondolni.
A homoszexualitás a mi kultúránkban mindenesetre még mindig szégyellni való. Olyasmi, amiről keresztény családokban inkább nem illik beszélni, tudomást venni.
És nem szégyellni való?
Nem.
A homoszexuális kapcsolat sem az?
Nem.
Osváth Zsolt azt üzente önnek egy videójában a múlt héten: »Isten áldjon téged és a kedvesedet«. Tehát kapcsolatban él.
Igen, de ez már tényleg a magánügyem.”
Nyitókép: MTI/Komka Péter