A (béke – áthúzva) háború ideje

„Mindjárt az elején állapítsuk meg, hogy Orbán tusványosi beszédének valódi tartalmát senki nem jósolta meg pontosan. Még a saját elemzői sem. Hogy miért kapta előzetesen azt a címet, hogy a béke ideje, nehéz kitalálni, és elsősorban azért nehéz, mert a magyar miniszterelnök sokkal inkább jósolt háborút, mint békét.

És egyébként is: a szöveg semmilyen mértékben nem emlékeztetett arra a kampányra, amelyet a Fidesz – a kormány – itthon folytat, nem szólt arról, hogy mi (és a Vatikán) vagyunk azok, akik a békét képviseljük, nem szólt – csak nagyon érintőlegesen – az orosz-ukrán háborúról, voltaképpen az európai szankciókról sem, de ismétlem: a béke idejéről végképp nem.

Hanem hát, akkor miről? 

Nehéz lenne röviden és egyszerűen összefoglalni, ha mégis megpróbálkozom vele, akkor az így hangzik: a román elnök hülye, Kína legyőzi az Egyesült Államokat, de ebből könnyen (világ)háború lehet, az Európai Uniót a szorongás gyötri, ugyanakkor gazdag és gyenge. Oroszországot le akarják választani a világról, ami lehetetlen és rossz, bukásra ítélt kísérlet; az ukrán támadás a szerény (szegény?) OTP ellen hungarofóbia; Európában a szuverenisták és a föderalisták harca folyik, amelyben mi nem engedünk a szuverenistáknak;

Magyarország 2010 óta a földi paradicsom, gazdaságilag és társadalmilag is, köszönhetően a »Húsvéti alkotmánynak« (figyelem: nem alaptörvénynek); Nyugaton dúl a migráns-támogatás, a genderőrület, az LMBTQ hadjárat; mi azonban nem kötünk kompromisszumot; nincs olyan terület, ahol Magyarország a »rendszerváltás  húsz zavaros éve« után 2010 után ne lépett volna előre; két meteor pedig becsapott: előbb a Covid (gyorsan legyőztük), majd a háború (jövő nyárra kinövekedjük.)”

Nyitókép: Ókovács Benedek/Mandiner