„Irtózatosan nagy tévhit az MCC janicsárképzőzése” – Szalai Zoltán MCC-főigazgató a Telexnek

AZ MCC céljairól és működésről, az intézmény körüli vitákról kérdezte a Telex Szalai Zoltán főigazgatót (aki egyúttal a Mandiner hetilap főszerkesztője is).

A korábbiaknál sokkal több diákra kiterjedő tehetséggondozó programról, az MCC növekedő intézményi hálózatáról Szalai azt mondta: „Most már huszonöt helyszínen közel hétezer diák van a különböző programokban. Tervezzük új helyszínek megnyitását is, például Kaposváron, illetve a terveink szerint Dunaszerdahelyen is fogunk tudni központot nyitni szeptembertől.

A diákok tehetséggondozásáról kifejtette: „Mi is azt látjuk, és a szakirodalom is azt mutatja, hogy tízéves korig az azonos kognitív képességű fiatalok nagyjából ugyanazokat az iskolai eredményeket érik el. Utána az dönt, hogy milyen impulzusok érik, milyen segítséget kap. És ebben jó az MCC, hogyha hozzánk valaki már tízéves kortól bekerül a fiataltehetség-programba, ahol segítséget kap a szociokulturális hátterétől függetlenül, ez pedig segíthet egy jó középiskolába bekerülni”. Hozzátette: „Én azt látom, hogy nagyon nagy igény van egy olyan programra, amelyben a diákok általános iskolától kezdve szerezhetnek nemzetközi tapasztalatokat, megismerhetnek nemzetközi személyiségeket, szerezhetnek egy-egy olyan élményt, amely megvilágítja, mi való nekik, és mi nem.”

Ebből a szempontból ez egy karrierválasztási, pályaválasztási program is, a középiskolás diákok kipróbálhatnak különböző képzéseket, amiből eldönthetik aztán, hogy őket, mondjuk, a jog, a közgazdaság vagy éppen a történelem érdekli a leginkább.

Az MCC finanszírozásával kapcsolatban Szalai Zoltán arról beszélt: „Nem vagyok egy döntéshozó politikus, nem tudom, mit és miért csinálnak különböző döntéshozók. Én azért azt látom, hogy ha valakinek van egy jó ötlete, és az társadalmilag hasznos is, akkor támogatást is tud szerezni az ügye érdekében. A budapesti egyetemi szférát valamennyire ismerem, szinte minden egyetemnek nagyon komoly tehetséggondozó hálózata épült ki az elmúlt időszakban, és ott van a Nemzeti Tehetség Program is.”

A Mathias Corvinus Collegium oktatói gárdájáról azt mondta:

különböző országokból, különböző világnézettel. Szerintem irtózatosan nagy tévhit azoktól, akik janicsárképzőzik az MCC-t, hogy lehet úgy oktatni, hogy csak egyfajta gondolatokat adunk át. Tudok olyan magyar egyetemi kart mondani, ahol csak egytípusú gondolatok hallatszanak, és szerintem az nem jó. Mondjuk, elhívunk valakit, aki nagyon jó valamiben, a diákok meghallgatják egyszer, kétszer, háromszor. Először azt mondják, hogy tényleg nagyon jó, a második és a harmadik után viszont biztosan azt mondják, hogy ez már kezd unalmas lenni, hallgassunk meg valami mást.”

A főigazgató szerint az egy fontos dolog, hogy különböző véleményeket halljanak a diákok a beszélgetéseken az oktatóktól, és ők azt lássák, milyen összetett a világ. Az a fontos, hogy vita legyen, az, hogy különböző vélemények meghallgattassanak, és ezekből a diákok azt lássák, hogy az MCC-ben egy jó vitára mindig van lehetőség.

Szalai Zoltán hozzátette azt is: „Sokat segítene, ha a balliberális sajtó nem csak a felszínt mutatná be. Készült például egy videó arról, hogy milyen borzalmas könyveket jelentet meg az MCC, mutatják a polcon a könyveket, svenkel a kamera és a végén megáll Ivan Kraszteven. Az ilyeneken azért jót mulat az ember. Az MCC-ben vannak alapértékeink, fontosnak tartjuk, hogy mi magyarságban gondolkodunk, hogy Európának zsidó-keresztény gyökerei vannak.

De ezeket szerintem senkire nem kényszerítjük rá. Tavaly összesen százhetven külföldi vendégünk volt, végig lehet menni rajtuk és besorolgatni egyesével, sok sikert kívánok hozzá! Nagyon egyszerű kiemelni egy-egy nevet meg mondatot, de ez egy nagyon leegyszerűsítő perspektíva.”

Az MCC könyvkiadása kapcsán a Telex újságírója feltette a kérdést: „Az MCC kuratóriumát vezető Orbán Balázs például valószínűleg elég könnyen szólhatna, hogy akkor most adjunk ki tíz olyan könyvet, amely arról szól, hogy Orbán Viktor mennyire zseniális. Van valami garancia arra, hogy ez nem történik meg?”

Szalai Zoltán erre úgy reagált: „Mi értelme lenne? Nem is értem. Nyilván nem mond ilyet. Szerintem az egy teljes félreértése a dolognak, hogy úgy lehet egy oktatási intézményt működtetni, hogy tessék, itt van tíz könyv Orbán Viktorról. Mintha ezzel bárkit meg lehetne győzni!”

Az MCC jövőképével kapcsolatban a főigazgató azt fejtette ki: „Nem gondolom, hogy tíz év múlva már húszezer diákunk lesz,

Legyen minden megyében egy központ, ami lehetőleg minél többeknek elérhető, ezeket még meg kell nyitni, fel kell építeni, utána már inkább a minőségre koncentrálnánk. Szeretnénk nemzetközi színvonalat és minél nagyobb nemzetközi beágyazottságot elérni: a cél, hogy a diákjaink minél több és minél jobb helyen tanulhassanak.” Hozzátette: „Nekem az az álmom, hogyha egy magyar fiatal elmegy Berlinbe vagy New Yorkba, akkor ott szemmagasságban, egyenrangúként tudjon mindenkivel beszélni, értse a globális problémákat és összefüggéseket. Ugyanilyen fontos persze, hogy megértse és magáénak érezze a saját közösségét, szerintem mindenkinek ez ad teljes életet. Senkinek nem mondjuk meg, mit kezdjen a karrierjével, csak reméljük, hogy a mi értékeinkkel felvértezve sikeresek lesznek, és ami még ennél is fontosabb, hogy boldogok lesznek.”

Fotó: Földházi Árpád