Első ízben szólalt meg Csák János miniszter a lezárult Opera-igazgatói pályázatról hetilapunk legújabb számában!
„A sajtóban zömében spekulációk jelentek meg, és nyilván érdekérvényesítés, nyomásgyakorlás is lehetett a céljuk” – reagált a kulturális tárca vezetője a bennfentes információkat és a pályázatot övező felfokozott érdeklődést firtató kérdésünkre, hozzátéve, hogy az érdeklődés szerinte gerjesztett és mesterséges volt. „Az elején megmondtam, hogy semmilyen jelölttel nem fogok találkozni, és nem fogok a témában nyilatkozni” – szögezte le lapunknak Csák János.
Arra a kérdésünkre, hogy mit szólt a vezetőválasztás folyamata során bizonyos portálokon megszellőztetett információkhoz, a miniszter így felelt: „A szivárogtatásokon megrökönyödtem. Az eddigi pályámon zömében szabálytartó emberekkel dolgoztam.
Nagyjából tudom, mi és hogyan történt, és levonom a következtetéseket.”
.”Arra a felvetésre pedig, hogy a végül eltért-e a szakmai bizottság javaslatától, s ha igen, mi alapján hozta meg a döntését, a tárcavezető e szavakkal válaszolt:
„A szakmai bizottsággal folytatott konzultáció után három súlyponti tényező alapján döntöttem. Az első a jelölt szakmai beágyazottsága a kulturális szféra egészébe, a második, hogy van-e vezetői tapasztalata nagy szervezet irányításában. A harmadik pedig, hogy jártas-e a válságkezelésben. A jelöltek közül mindenki jó volt valamiben, végül úgy láttam, e három kombinációjában Ókovács Szilveszter kezében van a legjobb helyen az Operaház irányítása.”
Most, hogy az újraválasztott főigazgató tizenkét év után újabb öt évre kapott bizalmat, ő lesz a leghosszabban regnáló Operaintendáns, akinek neve az annalesekben Ókovács-korszakként kerül majd be, fogalmazott Csák János.
Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner