A magam részéről kétségeimet fejeztem ki, hogy a közeljövőben akár középtávon egyáltalán megmaradnak-e az ilyen nagy fesztiválok, egészen egyszerűen azért, mert szerintem fenntarthatatlanok. Most is lennének eszközeink – a Petőfi Kulturális Ügynökség tulajdonába került szigetrészeken keresztül –, hogy bármiféle fesztivál megszervezését ellehetetlenítsük a Hajógyári szigeten, de a Sziget Fesztivál kulturális hozadéka annál nagyobb, hogy ezen most gondolkodjunk. Viszont – éppen azért, mert a tulajdonosi döntéseket ma már magyar szereplő nem tudja befolyásolni – csak éves szerződéseket kötünk, nem köteleződünk el hosszú távra. Elsődleges célunk a Hajógyári sziget visszaadása a polgároknak, amint azt legfőképpen a személyi biztonság feltételeinek megteremtésével felelősen meg tudjuk tenni. (Zárójel: az óbudai polgármesternek, amennyiben a Sziget Fesztivált a jelenlegi feltételek mellett szeretné támogatni, akkor a jövőben nem a Petőfi Kulturális Ügynökséggel, hanem fővárossal lesz vitája. Ugyanis a fővárosi közgyűlésben tudomásom szerint elfogadták az Óbudai-szigetre vonatkozó stratégiát, abban kódolva van a konfliktus az ilyen méretű tömegrendezvényekkel. De ez legyen az ő bajuk.) Összegezve: van egy világmárkánk, amit tokkal-vonóval fölvásároltak, egyre kevésbé szól rólunk/hozzánk, és a magyarok nagy többsége számára egyre megfizethetetlenebb.
Önmagában ezzel gyakorlatilag olyan nagy baj nincs, a Forma 1-ben sem szurkolhatunk magyar versenyzőnek vagy magyar istállónak, ettől még a Hungaroringen legyenek futamok. Mindkettő profitábilis vállalkozás, a globális értéklánc részei, a nemzetgazdasági-turisztikai hozzáadott értéken felül is lehetnek olyan hozadékaik, amik miatt magyar érdek lehet a fenntartásuk. Még. De nem tartom kizártnak, hogy ez megváltozhat. Tehát a Petőfi Kulturális Ügynökségnek meg kell tudnia őrizni a döntési és cselekvési szabadságát, hogy egy esetleges negatív előjelű változás esetén a magyar érdeknek megfelelően tudjon dönteni és cselekedni. Nem ördögtől való stratégiai álláspont.
Úgy vélem – és ezt már évek óta mondom, szóval ez sem új –, hogy a kultúrában az öngyarmatosítás, a „külföldi” modellekhez való szervilis igazodás a legveszélyesebb. Gyengíti a versenyképességünket: a másolat-kultúra nemcsak hogy eladhatatlan, hanem kiszolgáltatottá is teszi a nemzetet. Ha fejben máshol élünk, ha leválasztanak bennünket a saját valóságunkról, akkor bekövetkezhet az, hogy a magyarországi rendezvényeken nem házigazdák leszünk, hanem kiszolgáló személyzet. És ez nagyon nem mindegy.