Titkok, múmiák, kalandok, Vác. Röviden így lehetne összefoglalni a nemrég bemutatott Memento mori – a váci legenda című kalandfilmet. A kezdetekről, a forgatásról és a további munkálatokról kérdeztük az alkotás rendező-producerét Kiss Stefán Mónikát.
1994-ben Vácon, a Domonkos templom – Fehérek temploma – helyreállítási munkálatai során a templom alatti kripta több mint 150 évvel ezelőtt elfalazott lejáratára bukkantak az építők. A fal mögött 264 természetes úton mumifikálódott emberi maradványra, valamint további 40 személy csontjaira bukkantak. Az egész világon ritkaságszámba megy, hogy ennyi természetesen mumifikálódott holttest maradjon fönn egy helyen.
Február 28-án mutatták be Budapesten az Uránia Filmszínházban Kiss Stefán Mónika kalandfilmjét, a Memento mori – A váci legendát. A rendező-producer a film kapcsán elmeséli: megközelítőleg tíz éve forgatott először olyan antropológusokkal, akik a váci múmiák titkát kutatták. Akkor dokumentumfilmet készített. Majd azt vette észre, hogy egyre több időt tölt a forgatáson kívül is a kutatók társaságában. „Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ezeknek a múmiáknak a történetét meg kell filmesíteni. A téma egy kalandfilmért kiáltott” – emlékezik vissza Kiss Stefán Mónika.
Bár a váci lelet már-már világszinten is egyedülállónak minősül, mégis kevesen ismerik a Fehérek templomának múmiáit.
„A filmben is elhangzik, hogy Magyarország »múmianagyhatalom«, és ez nem túlzás!
Palermóban van egy múmiagyűjtemény, de az nem egy helyen megtalált múmiáknak az összessége. Még Ötzinek és Tutanhamonnak a kutatója is hazánkba jár, hogy a mi múmiáinkat kutassa. A templom kriptájában talált leletegyüttes természetes úton maradt fenn ilyen jó állapotban, míg az egyiptomi múmiákat mesterséges úton tartósították. Más népek pedig füstöléssel igyekeztek megőrizni szeretteiket holttestét jobb állapotban” – fejti ki a rendező.
„A váciak büszkék lehetnek a múmiáikra, magára a városra – ami szerintem az egyik legszebb barokk város idehaza –, és remélem, a filmre is azok lesznek” – teszi hozzá Kiss Stefán. Az érdeklődők jelenleg a Tragor Ignác Múzeumban egy apáca, egy egykori szabómester és egy kisgyermek múmiáját tekinthetik meg.
A forgatási munkákat egy hosszú anyaggyűjtés előzte meg. Szakemberekkel is fel kellett venni a kapcsolatot, „hiszen a hitelességhez támadhatatlannak kell lenni. A forgatókönyvet és az ahhoz kapcsolódó résztörténeteket öt éve kezdtük el írni.”
„Miután ezzel kész lettem, ezt kezdtem felfűzni egy fikciós történeti szálra. Időközben lett egy forgatókönyvíró társam, akivel a kész anyagot a Nemzeti Filmintézethez beadtuk, Fonyódi Tibor instrukciói nyomán pedig csiszoltunk rajta. Ezután nyújtottuk be gyártásra. Miután befogadták, kezdetét vette a forgatás” – mondja el a rendező.
Kiss Stefán Mónika megjegyzi: bár alapvetően profi statisztákkal dolgoznak az ilyen produkciókon, szerették volna azt, hogy a helyiek magukénak érezzék ezt a filmet, ezért kifejezetten a váciaknak is hirdettek egy castingot, amit hatalmas érdeklődés övezett. Mindemellett egy helyszín – a Semmelweis Egyetem előadója – kivételével minden jelenetet Vácott vettek fel.
„A munkálatok során sokszor volt olyan, hogy a váciak leszólítottak. Volt, aki azért, mert zenét szeretett volna készíteni a filmhez; volt, aki egy-egy szerepért; de sokan csak azért, hogy örömüket fejezzék ki, hogy ott forgatunk.” S ha már zene, akkor érdekességként megemlítenénk, hogy mivel a civil életben református kántorként szolgál a rendező, az ő énekhangját hallhatja végig a nézőközönség.
Kiss Stefán Mónika azt is elárulja a Mandinernek, hogy már most lázasan dolgoznak a második részen, hiszen trilógiát terveznek. Egyelőre a forgatókönyvön dolgoznak. „A forgatást jövőre tervezzük, de már most biztos, hogy ismét váci helyszíneket választunk és a statiszták között is újra láthatjuk majd a váci polgárokat” – tekint a jövőbe az alkotó.
A főbb szerepekben Trokán Nórát és Reviczky Gábort láthatják a nézők. A film vágója Király István volt, aki többek között a Kincsem című alkotásnál is közreműködött. Egy könyv is készült a kalandfilmről, amelyben a váci múmiák története mellett helyet kapott a teljes forgatókönyv is.
A filmhez készült előzetest alább tekinthetik meg:
Nyitókép: Képernyőmentés
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Azok a kultúrák életképesek, amelyek őszintén fel tudnak háborodni saját eltűnésük gondolatán.
Képmutatásból, dühből, arroganciából, kollektív bűnösségből soha nem lesz egy kultúra, ezért nemzeti egység sem.
Akik szerint bármely nép, nemzet kultúrája alávaló és alsóbbrendű, nos, azok nácik. Ocsmány, undorító, eltakarítandó nácik.
A Gutenberg-galaxisnak nincs vége, sőt éppen a tiktokozó tizen- és huszonévesek adhatnak neki új lendületet. A Z generáció olvasási és kultúrafogyasztási szokásairól Kiss-Kozma Georginát, az MCC Ifjúságkutató Intézet igazgatóhelyettesét, a Szociológia Műhely kutatótanárát kérdeztük.
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
A szlovák–cseh–magyar koprodukcióban, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Forrás című dráma a július 3-án kezdődő 60. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába is meghívást kapott.
„Amikor a forróság idején kitárjuk templomaink kapuját, ezzel egyszerre szolgáljuk embertársaink testi jólétét és lelki megerősödését, a keresztény szeretet és az egymás iránt érzett felelősség megvalósulását” – fogalmazott az MKPK elnöke.
Kemény Dénes jelentette be a hírt.
