Később az úgynevezett Soros-kampány kapcsán jelent meg Magyarországgal szemben az antiszemitavád, melyet itthon a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, azaz a Mazsihisz, illetve annak elnöke, a Sargentini-jelentés kapcsán egyébként a kormány mellett kiálló Heisler András is erősíthetett. Csakhogy például Köves Slomó mellett maga Benjamin Netanjahu, a nemrég újraválasztott izraeli miniszterelnök is egyértelművé tette, nem ért egyet a vádakkal. Az izraeli külügyminisztérium szóvivője, Emmanuel Nahshon arra emlékeztetett közleményében, hogy Soros kritikája semmilyen módon nem tekinthető illegitimnek, hiszen Izraelben is „folyamatosan aláássa tevékenységével, a demokratikusan megválasztott legitim kormányokat. Izrael rossz hírnevét keltő szervezeteket támogat és folyamatosan kétségbe vonja Izrael jogát az önvédelemhez.”
A magyar jobboldalt antiszemitázó hangok rendre előkerülnek, bár intenzitásuk nem mérhető a kilencvenes és kétezres évekhez. Azért sem, mert Magyarországon
a zsidó egyházak és közösségek is elismerik, virágzik a közösségi, a kulturális és a hitéletük,
sorra újulnak meg a zsinagógák és a különböző intézmények, a szélsőséges iszlámistákat is „behozó” európai migráció okozta feszültségekhez képest pedig itthon alapvetően biztonságban élheti meg minden zsidó az identitását.
Mindezek dacára az EP LIBE-bizottsága által a nyár folyamán készített jogállamisági jelentéstervezet is arra utalt, hogy – több más kifogás mellett – a kisebbségek, köztük a romák és a zsidók jogai Magyarországon továbbra sem biztosítottak, ahogy az e kisebbségekkel szembeni gyűlöletkeltő kijelentésekkel szembeni védelem sem. Mindezt több kutatás is cáfolja, vagy legalábbis erősen árnyalja, köztük az a lapunk által is ismertetett vizsgálat, melynek eredményeit épp Budapesten mutatták be a közelmúltban.