Bejegyzése alatti hozzászólásban ezt is megjegyezte: „Külön bizsergető az az elkötelezett perverzió, hogy tartanak valakit (esetleg valakiket), akinek az a dolga, hogy figyelje az oldalamat. Rám lett állítva, ez a munkaköri feladata, nézi az oldalamat, s ha megjelenik ott valami, azonnal jelenti. Persze neki a legjobb, mert legalább jó szövegeket olvashat, nem úgy, mint a saját oldalán, a Mandineren.”
Kitartott cselédek?
Gábor György úgy véli, roppant mód tanulságos mindez. „Emitt, az én oldalam ingyér van, nincs személyzet, nincs apparátus, a Karmelitából viszonylag kevés támogatás fut be, velük ellentétben nem élvezem a hatalom kegyeit és jóindulatát, igaz, ugyancsak velük ellentétben, a hatalom sem élvezi az én kegyeimet és jóindulatomat, de én legalább a magam ura vagyok, ismételten szemben velük, akik valaki(k)nek a kitartott cselédei”.
A filozófus posztja végére a következőket fogalmazta meg: „Ha a Mandiner, hasonlóan az eddigiekhez, engedélyem nélkül ezt az írásomat is közli, üzenem a szerkesztőségnek és az arc és név nélküli, hősies kommentelő hadnak, hogy jól tudják,
zsidó vagyok, úgyhogy próbálják összeszedni magukat, s valami mást is odaröffenteni azon kívül, hogy zsidó, zsidó, zsidó, zsidó,