Gábor György: A Mandinernek tehetségtelen, képzetlen, velejéig pártos, írásképtelen szerzőik vannak

„Tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy mostantól senki ne jelentse nekem, ha ismét kikerültem a Mandinerre” – kezdte Gábor György (filozófus) közösségi oldalán. „Egyrészt azért ne, mert nem érdekel: amióta elsajátítottam az olvasás képességét, azóta megválogatom, mit olvasok, s ezt a gyakorlatot továbbra is fenntartom – fogalmazott. – Rengeteg az olvasnivalóm, számomra fontos szerzők fontos szövegeiről van szó, s folyton úgy érzem, mintha restanciám lenne.

Ezt követően ezt írta lapunkról: „Megértem a Mandinert: tehetségtelen, képzetlen, velejéig pártos és legfőképp írásképtelen szerzőik mellett szükséges megjelentetni olvasható szövegeket is. Igaz, a szerkesztőség viccesen beszari, mert »bátran« lehozzák egyes írásaimat, amelyek apropóján – számításaik szerint – kiadósat zsidózhat majd a nagyérdemű közönségük”. 

Gábor György azonban itt nem állt meg: „manipulálják a szövegeimet, cenzúráznak, elhagynak belőle ezt-azt, ha van kép, aminek lényeges a szerepe, azt nem közlik, hadd ne legyen értelme a szövegnek, pártos és irányadó címekkel látják el a cím nélküli szövegeimet és így tovább, vagyis minden kis hitvány aljasságot elkövetnek, amit elkövettek már e honban az ötven-hatvan-hetven évvel ezelőtti szellemi előfutáraik, a hozzájuk hasonló sajtókomisszárok”.

Szerinte a lap munkatársai más írásait félve elkerülik – szemlerovatunkat IDE kattintva nézhetik meg – , „mert

pénzelőjüknek, megrendelőjüknek, vagyis az állampártnak. Végül egy adat: ezek működtetnek egy agyonpénzelt, s pártdirektívákkal ellátott és közpénzekből fenntartott oldalt, jelentős anyagi háttérrel, jól kitartott személyzettel, apparátussal és megannyi apparatcsikkal, ám ezzel a hinterlanddal és giga ráfordítással mindössze annyit érnek el, hogy egy-egy kitett szövegemet nagyjából 50-100-120 ember diszlájkolja, s nagy pechükre még amott is mindig akad néhány lájkoló”.

Kitartott cselédek?

Gábor György úgy véli, roppant mód tanulságos mindez. „Emitt, az én oldalam ingyér van, nincs személyzet, nincs apparátus, a Karmelitából viszonylag kevés támogatás fut be, velük ellentétben nem élvezem a hatalom kegyeit és jóindulatát, igaz, ugyancsak velük ellentétben, a hatalom sem élvezi az én kegyeimet és jóindulatomat, de én legalább a magam ura vagyok, ismételten szemben velük, akik valaki(k)nek a kitartott cselédei”.

A filozófus posztja végére a következőket fogalmazta meg: „Ha a Mandiner, hasonlóan az eddigiekhez, engedélyem nélkül ezt az írásomat is közli, üzenem a szerkesztőségnek és az arc és név nélküli, hősies kommentelő hadnak, hogy jól tudják,

meg hogy Izrael, Izrael, Izrael, Izrael.”

(A Mandiner szerkesztőségében a hírügyelet napi rutinjának része a temérdek megjelenő vélemény szemlézése, a megannyi más szerző közt Gábor Györgyé is). 

Nyitókép: Gábor György Facebook-oldala