„Tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy mostantól senki ne jelentse nekem, ha ismét kikerültem a Mandinerre” – kezdte Gábor György (filozófus) közösségi oldalán. „Egyrészt azért ne, mert nem érdekel: amióta elsajátítottam az olvasás képességét, azóta megválogatom, mit olvasok, s ezt a gyakorlatot továbbra is fenntartom – fogalmazott. – Rengeteg az olvasnivalóm, számomra fontos szerzők fontos szövegeiről van szó, s folyton úgy érzem, mintha restanciám lenne.
Ócskaságra, silányságra, nívótlan, érdektelen gagyira sem időm, sem kedvem nincs.”
Ezt követően ezt írta lapunkról: „Megértem a Mandinert: tehetségtelen, képzetlen, velejéig pártos és legfőképp írásképtelen szerzőik mellett szükséges megjelentetni olvasható szövegeket is. Igaz, a szerkesztőség viccesen beszari, mert »bátran« lehozzák egyes írásaimat, amelyek apropóján – számításaik szerint – kiadósat zsidózhat majd a nagyérdemű közönségük”.
Gábor György azonban itt nem állt meg: „manipulálják a szövegeimet, cenzúráznak, elhagynak belőle ezt-azt, ha van kép, aminek lényeges a szerepe, azt nem közlik, hadd ne legyen értelme a szövegnek, pártos és irányadó címekkel látják el a cím nélküli szövegeimet és így tovább, vagyis minden kis hitvány aljasságot elkövetnek, amit elkövettek már e honban az ötven-hatvan-hetven évvel ezelőtti szellemi előfutáraik, a hozzájuk hasonló sajtókomisszárok”.