Amerika rossz zsaruja – John Bolton visszatért és Magyarországra figyel

„Trump egyszer csak így szólt: »Sokan a közvéleményből úgy gondolják, hogy te vagy a rossz zsaru«. Mire én így feleltem: »Amikor a jó zsaru-rossz zsaru rutinhoz folyamodunk, mindig az elnök a jó zsaru«.”

A fenti párbeszéd a Fehér Ház elnöki irodájában zajlott le az egykori elnök és John Bolton, Donald Trump korábbi nemzetbiztonsági főtanácsadója között, Bolton állásinterjúja alkalmával – állítja a biztonsági guru. Az ovális irodában elhangzott beszélgetésekről ilyen és ehhez hasonló mélységben betekintést a neokonzervatív világnézetű diplomata, nemzetközi jogász A szoba, ahol történt című visszaemlékezéseiből kaphatunk. 

A könyv hitelességével kapcsolatban számos aggály felmerült, ráadásul ezek miatt az igazságügyi minisztérium még pert is indított Bolton ellen. Mégis, Bolton munkásságát, és az azt kísérő sajtóvisszhangot áttekintve az a kép körvonalazódhat a szemlélődőben, hogy

valahányszor ezt tartja szükségesnek.

Lássunk erre néhány friss példát Bolton megszólalásaiból!

„Egy hozzám hasonló olyasvalaki, aki már vett részt puccs kitervelésében – nem itt, hanem másutt – tudhatja, hogy [a puccs megszervezése] sok munkát igényel.” (CNN, 2022. július 13.)

„Ahogy ezt számos harmadik világbeli országban lezajlott puccs esetében láthattuk, a rezsimváltás potenciális élharcosai nem az első vonal hivatalnokai közül emelkednek ki […], hanem az ezredesek, egycsillagos tábornokok soraiból.” (19fortyfive, 2022. október 4.)

„Nyilvánvalóvá kell tennünk nemcsak [Putyin] számára, hanem a körülötte szolgáló kormánytisztviselők számára is, hogy ha nukleáris fegyvert vetne be, azzal saját öngyilkosságát írná alá. […] Megkérdeztek engem arról, hogy van-e azzal kapcsolatban ellenvetésem, hogy nem tudjuk őt megkaparintani. És azt hiszem, ezt [Putyin] is tudja, hogy bárki megkérdezheti az iráni Kászem Szolejmánit, hogy mi történik azzal, akit az Egyesült Államok fenyegetésnek tekint.” (Tonight, LBC. 2022. október 11.)

Kép: Maxim SHIPENKOV / POOL / AFP

John Bolton ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatait könnyű lenne lesöpörni az asztalról pusztán annyival, hogy a bukott politikai főtanácsadó egyszerűen radikálisan fogalmaz. Viszont Kászem Szolejmáni katonatisztet, az iráni Forradalmi Gárda különleges egységének parancsnokát tényleg egy amerikai MQ-9 Reaper drón vadászta le, amikor konvoja a Bagdadi Nemzetközi Repülőtérről távozott 2020 egy januári éjszakájában.

Habár Bolton ekkor már nem volt hivatalban, elemzők szerint

Szóval, puszta radikalizmus sugárzik Bolton szavaiból, vagy van mögöttük mélyebb tartalom is?

Bolton és a nemzetközi jog, avagy az amerikai alkotmány mindenek felett

John Bolton jogi diplomáját a Yale-en szerezte, 2005-ben George W. Bush amerikai elnök pedig ENSZ-nagykövetté nevezte ki – vagyis egy a nemzetközi jogban messzemenően jártas szakemberről beszélünk.

Csakhogy Bolton a nemzetközi jogról sajátos nézetek vall, és ezeket a nézeteket nem is rejti véka alá. Érdekesség, hogy 2005-ben, amikor a Szenátus külügyi bizottsága hallgatta meg ENSZ-nagyköveti jelölése kapcsán,

Bolton szavai következnek:

„Miközben a szerződések politikai, vagy akár morális szempontból bírhatnak kötőerővel, jogi értelemben nem kötelezőek. [Esetükben] egész egyszerűen nem jogról beszélünk.”

Éppen ezért nem is csoda, hogy kormányzatban eltöltött időszakának – saját bevallása szerint – egyik legboldogabb pillanata az volt, amikor a Clinton-adminisztráció végül kifarolt a Nemzetközi Büntetőbíróságról (ICC) szóló egyezmény aláírása elől. Ezt követően az Egyesült Államok több mint 90 kétoldalú egyezményt írt alá különböző államokkal azért, hogy bebiztosítsa: az ICC semmilyen formában nem terjesztheti ki joghatóságát amerikai személyekre. 

Nemcsak az ICC esetében járt el így: munkája eredményeképpen az Egyesült Államok nem írta alá a biológiai fegyverekről szóló 2001-es konvenció egyik jegyzőkönyvét sem, mint ahogy munkája nyomán Amerika a ballisztikus rakéta elleni ABM-egyezményből is kilépett.

Ennek hátterében Bolton tudatos filozófiája áll: szerinte, mivel a nemzetközi jog nem hagyományos jog (vagyis közhatalom által nem kikényszeríthető),

Bolton ugyanis úgy vélekedik, hogy Amerikát jogi értelemben csak saját alkotmánya köti.

Filozofálgatás a Fehér Házban

Gondolatait bővebb formában Bolton számos szakcikkben kifejtette; például a Chicago Journal of International Law című tudományos folyóiratban, „Komolyan kell-e vennünk a világkormányzást?” (Should We Take Global Governance Seriously?) című tanulmányában.

Memoárjából kiderül: gondolatait, ahogy 2005-ös szenátusi meghallgatását megelőzően, úgy ma is messzemenően vállalja. Olyannyira, hogy

annak reményében, hogy az elnököt ennek révén is emlékeztetheti az USA szuverenitásának jelentőségére.

Bolton olvasatában tehát nemzetközi jog bizonyára legfeljebb csak egy eszköz egy ország saját függetlenségének biztosítására. Tanulmányában hangsúlyozza, hogy szerinte a nemzetközi rendszer vonatkozásában kétféle ember létezik: globalista és amerikanista. Megjegyzendő, hogy

Félreértés ugyanakkor ne essék – magát „amerikanistának” vallja.

Kép: NICHOLAS KAMM / AFP

Úgy véli, hogy a globalisták különösen az emberi jogokra hivatkozva ügyködnek azon, hogy az Egyesült Államokat béklyók közé szorítsák: példaként a halálbüntetés esetét hozza fel.

amelynek jele például, hogy eleinte a halálbüntetés kérdését semleges megfigyelőként tanulmányozta, hogy aztán jelentéstevői már nyíltan az eltörléspártiak mellett foglaljanak állást. Ily módon – írja – lényegében egy nemzetközi szervezet egy szuverén állam belügyeit igyekszik formálni, úgy a halálbüntetés mint egyéb más sarkalatos kérdés vonatkozásában.

Egy amerikanista szemében a kulccsszó a hatalom

Bolton a globalizmust ellenséges koncepciónak tartja – ebből azonban korántsem az következik, hogy az Egyesült Államoknak passzív szerepet szánna a nemzetközi rend alakításában.

Abban a tanulmányban, amelyet Donald Trump figyelmébe is ajánlott, a következőképpen összegez: szomorú tényként kell elfogadni, hogy a globalisták törekvéseiket hatékonyan érvényesítik – éppen ezért a globalista szlogeneket el kell utasítani. Ha ez elmarad, az Egyesült Államok „túl nagy árat fizethet”. 

Ugyanis, ha az USA behódol, azzal saját alkotmányos autonómiáját és az országban uralkodó népszuverenitást kényszerülne feladni. De nemcsak ezeket a tényezőket: Bolton aggódva tekint arra, hogy

A globalista agenda sikerével ugyanis – Bolton számára nemkívánatos módon – együtt járna az is, hogy az USA-nak katonai ambícióiról is részben le kellene mondania. 

Tanulmányában Bolton hangsúlyozza, hogy ragaszkodik az USA jelenlegi gyakorlatához az erőszak alkalmazása kapcsán: arra egyfajta módszerként tekint a nemzetállamok viszonyainak kiegyensúlyozásakor. „A katonai erő alkalmazásának lehetősége a legfontosabb eszköz, amely egy nemzetállam számára rendelkezésre állhat” – írja ars poeticaként is felfogható tanulmányában.

Elmondható tehát, hogy

Éppen ezért Bolton ténylegesen a világ formálásában érdekelt – csakhogy számára ideális esetben ez úgy történik, hogy az USA háborítatlanul ügyködhet ezen, miközben egy utópiába sem hajszolja bele magát. 

Erkölcsi piedesztál és a realitás

David Bosco a Bulletin of the Atomic Scientist című szaklapban megjelent Bolton szerint a világ (The World According to Bolton) című tanulmányában boncolgatja, hogy vajon a korábbi elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó hogyan vélekedhet az amerikai külpolitikáról.

Szerinte Bolton osztja azt az álláspontot, miszerint ha egy külföldi kormány intézkedései jobban sértik Amerika érdekeit, mint Amerika erkölcsi iránytűjét,

Idézi magát Boltont is, aki így érvelt egy vitában 1999-ben: „Prioritások felállítása és döntéshozatal … erről szól a politika; nem csupán igazságtalanságok elítélésről vagy ballépések kijavításáról.”

Megjegyzendő, hogy ezzel a hitvallással némileg ellentétben áll hogy bár Bolton mind Észak-Korea, mind Irán esetében a katonai fellépést szorgalmazta, egyik rezsimet sem sikerült erőszakkal eltávolítani. Ehelyett Amerika javarészt megmaradt azon a szinten, hogy az esetek túlnyomó többségében retorikai fordulatokkal éljen, amikor a két országgal kapcsolatban megnyilvánul (Bolton Észak-Koreát például „pokoli rémálomként” aposztrofálta).

John Bolton a napokban újra megszólalt:

„Magyarország politikája nagyon sok kellemetlenséget okoz mind a NATO-nak, mind az Uniónak. Elfogadhatatlan ugyanis, mindkét perspektívából, hogy egy olyan országgal tartja a kapcsolatot, amely ellensége mindkét közösségnek” – jelentette ki a volt nemzetbiztonsági tanácsadó. „Csak bizakodni tudok, hogy a fiatal nemzedék felfogja, hogy amit Orbán tesz, azzal az országnak árt, mert gyakorlatilag megadja magát az oroszoknak” – tette hozzá Bolton – akinek, mint saját szavaiból tudjuk, volt már köze puccsok kiterveléséhez. Más országokban.

Nyitókép: Kaname Yoneyama / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP