Miből áll össze az áramár? Mi az a bizonyos rendszerhasználati díj, amit ellenzéki politikusok eltörölnének? Tóth Máté energiajogásszal vettük mindezt át részletesen!
„A felelősség nélküli politikai bekiabálás legújabb tárgya egy misztikus fogalom, a rendszerhasználati díj. Mint valami láthatatlan karmester varázsütésére egyszerre kezdték a baloldali politikusok és az ilyen kötődésű média is terjeszteni: a rendszerhasználati díjon nyerészkedik a kormány, a MAVIR, az elosztók. A Mérce egészen odáig megy, hogy
a hálózatot üzemeltető cég harmincnyolcszoros áron veszi az áramot Pakstól, amit aztán áthárít az önkormányzatokra”
– mondja lapunknak Tóth Máté.
Az energiajogász rámutat, valójában nem az elosztó veszi az áramot, sem Pakstól, sem máshonnan. A kereskedők és egyetemes szolgáltatók vesznek és adnak el villanyt, az átvitelei rendszerirányító és az elosztó hálózatüzemeltetést végez. Szerinte érdemes innen kezdve rendbetenni a „feje tetejére állított misztikus fogalmat”.
A villamosenergia, illetve a földgáz ugyan termék, ez a termék azonban csak figyelemre méltó szolgáltatások eredményeként jut el hozzánk, felhasználókhoz, annak minden műszaki, technikai és biztonsági követelményével. Hiába „terem meg” ugyanis a villany Pakson vagy a földgáz a földben (Szibériában), „senki sem hordja el ételhordókban Paks kapujából az ampereket”.
Ez pedig nem azért van, mert az állam meg az elosztó nyerészkedik, vagyis nem olyan, mint a főváros parkolási díja: tényleges szolgáltatások vannak mögötte – részletezi a szakértő. Egyrészt igen komoly infrastruktúrán tud csak közlekedni a gáz meg a villany, másrészt komoly műszaki-technikai feladatok társulnak hozzá. Például a villanynál a transzformálás, gáznál a kompresszorozás: ezek még a jogosítvány megszerzésénél is komolyabb tevékenységek. Ezek a szolgáltatások tehát a villamosenergia-infrastruktúra (átviteli és elosztóhálózat) valamint a földgázinfrastruktúra (szállítóvezetékek, földgáztárolók, elosztóvezetékek) üzemeltetését, a műszaki berendezések, hálózatos eszközök biztonságos és folyamatos működtetését jelentik. Ezeknek a szolgáltatásoknak a fedezetét adják a rendszerhasználók által fizetett rendszerhasználati díjak.
Ha az egyszerűség kedvéért a villanyt nézzük, akkor a hatályos jog szerint a rendszerhasználatért
Tóth Máté szerint persze az egyes rendszerhasználati díjak a díj alapjául szolgáló költségszerkezetnek megfelelő díjelemekből állnak. Hogyan épül fel tehát az ár? „A villamosenergia vagy a földgáz árának egy része a termékár, egy másik része a rendszerhasználati díj, további része pedig a különböző célú pénzeszközök és adók.”
További adalék, hogy a rendszerhasználati díjak mértéke és alkalmazásuk feltételei országosan egységesek.
és azokat objektív módon megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. „Ezeket ráadásul olyan módon kell szabályozni, hogy a legkisebb költség elvét alapul véve a hatékonyan működő engedélyes vállalkozás indokolt költsége – beleértve a tőkeköltséget is – kerüljön figyelembevételre. A rendszerhasználati díjak megállapítása során ráadásul figyelembe kell venni az energiahatékonysággal kapcsolatos szempontokat is, ennek keretében a fogyasztásbefolyásolás és a kereslet oldali válaszintézkedések, valamint az elosztott termelés és egyéb energiahatékonysági intézkedések útján elért költségmegtakarítást, beleértve az átvitel, az elosztás és a hálózati beruházások költségének csökkentésén, valamint a hálózat optimálisabb működésén keresztül elért megtakarításokat is.”
Természetesen – folytatja a szakértő – az egyes elosztók között a területi-infrastrukturális adottságaikból fakadóan vannak eltérések, gondoljunk csak arra, hogy kelet-Magyarországon milyen hosszú vezetékszakaszok vannak. Épp ezért annak érdekében, hogy az elosztók az elosztási díjból és a közvilágítási elosztási díjból származó árbevételből az indokolt költségeik arányában részesedjenek, az elosztók közötti kiegyenlítő fizetést lehetővé tevő, átlátható, a rendszerhasználati díjakhoz kapcsolódó elszámolási rendszert is működtetni kell.
Ugyanakkor ez is teljesen átlátható: az elszámolási rendszer működését az átviteli rendszerirányító által e célból létrehozott elkülönített számla, az elosztók által az elkülönített számlára kötelezően befizetendő pénzeszköz és az átviteli rendszerirányító által az elkülönített számláról az elosztók részére kötelezően kifizetendő pénzeszköz biztosítja.
Bár az Európai Unió örülne neki (= szabad piac), Magyarországon bárki bárhogy szeretné, sajnos nem szabadpiaciak a rendszerhasználati díjak. És ezért senki nem is nyerészkedhet rajta.
Az indokolt költségek közé tartoznak a földgáz-infrastruktúra esetében a vezetékek, kompresszorok, gázátadó állomások, irányító központok, tárolói létesítmények tőkeköltsége, gázmérők költsége, a működtetés és karbantartás (munkaerő) költsége, a hálózati veszteség vagy az az energiaköltség, ami a rendszerüzemeltetői feladatokhoz, így például a nyomásfokozáshoz vagy a kompresszorozáshoz kell.Tóth Máté energiajogász szerint ezeknek az indokolt költségeknek az induló szintjét a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) négyévente, úgynevezett eszköz- és költség-felülvizsgálat során határozza meg.
„Tizenhat éve személyesen tapasztalom, hogy elég szigorú az eljárás, az árakat pedig rendelettel hirdetik ki. Ráadásul a MEKH az úgynevezett legkisebb költség elve alapján jár el. Tehát hatékonynak kell lenni, nincs sumákolás. A rendszerhasználati díjakból a rendszerüzemeltető oldalán nem is keletkezik valamiféle luxusprofit, mint 2010 előtt. Sőt, veszteséget is nyeltek már le ezek a szereplők” – mutat rá az Energiajogász.
Akit egyébként a további részletek érdekelnek, a MEKH honlapján letölthető a cikluskezdő határozat H 440/2021 számmal, amely mind a MAVIR, mind az elosztók indokolt költségeit számolja ki 269 oldalon. A MAVIR indokolt költségei tételesen, sorról sorra, a működési költségek, az átviteli hálózat vesztesége és költsége, a szabályozói eszközérték és értékcsökkenés, a tőkeköltség, az éves elszámolású tételek (határkapacitási aukciók, tartalékbeszerzés) elemeiből tevődik össze. Az elosztók indokolt költségei a működési költségekből, a hálózati veszteség elismert költségéből, a szabályozói eszközérték és értékcsökkenésből, tőkeköltségből, egyéb költségekből és nem bázisképző korrekciókból áll – sorolja Tóth Máté.
Ezeket a cikluskezdő számításokat korrigálja a MEKH árszabályozási ciklusán belül évenként,
Az elosztók 2022-re elismert költségtömegének meghatározása a 2021-es elismert működési költségekből indult ki, az inflációs vagy kompozit árindex-szel, az elvárt hatékonyságjavulási korrekció utáni kompozit árindex-szel, az inflációs előrejelzés kockázatának kezelésével, a kísérleti fejlesztés ösztönzésével korrigálva, de figyelembe vették az értékcsökkenést és tőkeköltséget, a ténylegesen felmerülő, fedezetlen költségekét a vezetékhossz és transzformátorok teljesítménye szerint, a hálózati veszteséget és a maradékgörbét.
Innentől a további részletek még vadabb képletekbe torkollanának, például még azt is szigorúan figyelembe veszik, mi a tervezési pontosság és a kiegyenlítési költségek relatív változásának kapcsolata.
„A szigorúan költségalapú díjak tehát a rendszerhasználat indokolt költségei. Ezek elég rendesen le vannak csavarva a rezsicsökkentéssel, a MEKH gondoskodik a szigorú költségalapúságról, méghozzá évente, vagyis az adott árszabályozási cikluson belül is. Szóval
magyar elosztónak vagy MAVIR-nak lenni nem akkora üzlet ma, mint mondjuk Gazprom-részvényesnek, ahol a Gazprom rekordosztalék-kifizetésről számolt be, netán amerikai LNG-szállítónak, aki ötszörös áron adja a gázt szegény Európánknak.
A magyar ármegállapítás működik, a szankciók nem” – foglalja össze a szakértő.
Karácsony Gergely és mások is arra panaszkodnak, hogy a Pakson kitermelt áram árának sokszorosát fizetik. A fenti okfejtés ezt részben megmagyarázza. Tóth Máté mindehhez hozzáteszi: „Ahogy a villamosenergia-ár nem csak a termék díjából áll, mivel nem mi, felhasználók transzformáljuk le Paks kapujában sem a villany magunknak, úgy a magyar villamosenergia-termelés sem csak Paksból áll. Mi sem könnyebb ugyanis, mint az energiamixben rábökni az ujjunkkal a legolcsóbb forrásra, a nukleáris technológiára, Paksra, és azt mondani, én ezt a villanyt akarom. Még akkor sem, ha politikusok vagy baloldali újságírók vagyunk, akik egyébként napi szinten ellenezzük Paksot, mégis paksi áron szeretnénk a villanyt kapni, és persze rendszerhasználati költségek nélkül. A legolcsóbb paksi villany mellett ugyanis számos egyéb erőmű termel, továbbá 30 százalék körül importálunk is villanyt.
A megtermelt, illetve vásárolt villamos energia ára minden egyes esetben magasabb mint a paksi forrás: a naperőművek villanya pedig különösen az,
hiszen extrém magas költségű kiegyenlítőenergia-vásárlást is magával von. Ráadásul ezek az eszközök nem is akkor termelnek, amikor nekünk általában a villanyra szükségünk van. Ezeket bizony mind meg kell fizetnünk a termelőknek.”
Az energiajogász szerint a tanulságot már közösen is le tudjuk vonni: minél hamarabb szükségünk van további saját atomerőművi blokkokra, vagyis Paks II-re, hogy olcsóbb legyen a villany mindannyiunknak és hogy ne kelljen import.
Nyitókép: A Paksi Atomerőmű 2019. június 25-én. MTI/Sóki Tamás
„Szeretném, ha Kína segítene Oroszország kapcsán” – mondta volt Donald Trump Hszi elnökkel való tárgyalása előtt. Én is szeretném, csak ahhoz bizalom kellene. Kohán Mátyás írása.
Putyin megbízottja optimista hangnemben nyilatkozott.
A BBC szerint az amerikai elnök az ukrajnai háború lezárásához remél támogatást Pekingből.
„Így legalább mindenki pontosan tudhatja, mi a fontos ezeknek...” – tette hozzá a publicista.
Ezt a települést kétszer is elfoglalták már az oroszok, nagyban nehezíti az előrenyomulásukat, ha ukrán kézen marad.
A sikeres kommunikáció alapja az önazonosság, az őszinteség meg a derű.
Reagált a szövetség.
