Simor András nem zárja ki, hogy Magyarország távozik az EU-ból

Simor András, a volt jegybankelnök publicisztikát írt a Jelennek arról, hogy miért gondolja úgy, hogy az unióból való kilépésünk valószínűsége elhanyagolható, valamint arról, hogy az utóbbi hetek fejleményei miatt ma már nem zárná ki a kilépés forgatókönyvét sem.

Az első, hogy az EU-s források óriási jelentőségűek a magyar gazdaság, egyúttal az oligarchák számára is.

„Azt gondoltam, Orbán minden követ meg fog mozgatni, hogy felszabadítsa ezt a pénztömeget, és ennek érdekében, ahogy azt a múltban is tette,

A második ok a volt jegybankelnök szerint, hogy az ország gazdaságának mérhetetlen károkat okozna egy kilépés. 

„Egy országban, amelynek külkereskedelme 2020-ban a GDP 157 százalékát tette ki, s ezen belül az EU részaránya a teljes magyar exportból 78 százalékot ért el, ott egy esetleges kilépés negatív hatásait nem lehet eléggé túlértékelni” – írta Simor.

Simor harmadik oka az volt, hogy minden eddigi magyarországi közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a magyar lakosság EU-párti.

A magyar miniszterelnök ugyanis ma már európai jelentőségű politikai szereplőnek szeretné láttatni magát Simor szerint, de csak addig lehet az, amíg az Európai Unió színpadán tud fellépni. Megszólalásait csak addig kíséri megkülönböztetett figyelem a világban, amíg az ország, amelyet képvisel, az unió tagja.

De mégse zárja ki Simor András a kilépést

Simor András úgy látja: Magyarország nem a kölcsönös kompromisszumok keresése útján indult el, hanem a harc, a konfrontáció útján. ­Elmondta, hogy az orosz olajembargó ügyében képviselt magyar álláspontot még meg lehetett védeni valós gazdasági érdekeinkkel, de Kirill pátriárka szankcionálásának megvétózása azt jelezte, ebben az egyhangúságra ítélt döntéshozatali rendszerben Orbánnak zsarolási potenciálja van.

– írta a szerző.

Hozzátette, hogy álláspontja szerint két út áll az EU előtt: vagy kötnek egy újabb elvtelen kompromisszumot, kicsikarnak néhány látszólagos engedményt Orbántól, amelyeket aztán ő – szokás szerint – más intézkedésekkel semlegesít, az EU-s források pedig újraindulnak, vagy kilép Orbán.

A másik út sokkal kockázatosabb és sokkal több erőfeszítést igényel. Mégis, úgy tűnik, ezúttal nem lehet olyan könnyen elsimítani ezt a konfliktust, mint a korábbiakat. Az Európai Parlament, az egyes országok véleményformáló közvéleménye is az eddigieknél nagyobb nyomást gyakorol a kormányfőkre, hogy ne söpörjék be az Orbán-autokrácia ügyét ismét a szőnyeg alá. Mi is lehet a megalkuvás helyett a másik út az európai vezetők számára? – teszi fel a kérdést Simor András.

Nyitókép: MTI/EBRD/Dermot Doorly