Simor András úgy látja: Magyarország nem a kölcsönös kompromisszumok keresése útján indult el, hanem a harc, a konfrontáció útján. Elmondta, hogy az orosz olajembargó ügyében képviselt magyar álláspontot még meg lehetett védeni valós gazdasági érdekeinkkel, de Kirill pátriárka szankcionálásának megvétózása azt jelezte, ebben az egyhangúságra ítélt döntéshozatali rendszerben Orbánnak zsarolási potenciálja van.
Vagy ideadjátok a pénzt, vagy ellehetetlenítem az unió működését, üzente Orbán a vétóval”
– írta a szerző.
Hozzátette, hogy álláspontja szerint két út áll az EU előtt: vagy kötnek egy újabb elvtelen kompromisszumot, kicsikarnak néhány látszólagos engedményt Orbántól, amelyeket aztán ő – szokás szerint – más intézkedésekkel semlegesít, az EU-s források pedig újraindulnak, vagy kilép Orbán.
A másik út sokkal kockázatosabb és sokkal több erőfeszítést igényel. Mégis, úgy tűnik, ezúttal nem lehet olyan könnyen elsimítani ezt a konfliktust, mint a korábbiakat. Az Európai Parlament, az egyes országok véleményformáló közvéleménye is az eddigieknél nagyobb nyomást gyakorol a kormányfőkre, hogy ne söpörjék be az Orbán-autokrácia ügyét ismét a szőnyeg alá. Mi is lehet a megalkuvás helyett a másik út az európai vezetők számára? – teszi fel a kérdést Simor András.