Horváth ezután magyarázkodásba kezdett, és sajnálatát fejezte ki, hogy „Krisztina a lelkére vette”, és közölte, nem kioktatni akarta, hanem praktikus megállapítást tett arra vonatkozóan, hogyan kellene a vizsgálóbizottságnak végeznie a munkáját. Arra utalt, legyen egy protokoll, ami azt jelenti, hogy tájékozódnak a fellelhető dokumentumokból, jegyzőkönyvekből, s legyen arra vonatkozó koncepció, milyen stratégia alapján szeretnének eljutni a végkifejletig. S megerősítette, ne minden polgármestert hallgassanak meg, hanem csak azokat, akik tudnak releváns információt adni. Szerinte egyébként ez a testület csak szakmai és politikai következtetések levonására alkalmas,
a jogi lépéseket majd a főváros vezetésének kell megtennie.
Fél évvel később azonban kiderült, sok értelme nem volt azon vitatkozni, hogy kiket hívjanak meg a meghallgatásra, ugyanis senki nem tett eleget a bizottság meghívásának. A legtöbben nem is reagáltak, néhány politikusnak, szakembernek a konkrét időpont nem volt megfelelő. Így a téma előadója, Baranyi Krisztina beszélt röviden a parkolás elmúlt éveiről. Azt vázolta, ő mit szeretne tudni. Többek között azt, mi igaz abból, hogy a cégek és a kerületek között megkötött szerződésekben attól tették függővé a vállalkozási díjakat, hogy „ki mennyit adott le a bevételéből, a nyereségéből a politikusoknak, pártoknak”.