Hogyan hat a háború a választási kampányra? – elemzők a Mandinernek

Genda Noémi írása

Napjainkban az orosz támadások hírei uralják a közbeszédet szerte a világban. Nincs ez másképp itthon sem. Az ilyen súlyú konfliktusokat eddig csak hírből, vagy a történelemkönyvekből ismerő társadalmunknak rá kellett ébrednie, hogy a hétköznapok problémái és a belpolitikai viszályok eltörpülnek a világban zajló események mellett.

Felvetül a kérdés, hogyan hat mindez az alig 40 napon belül sorra kerülő országgyűlési választásokra Magyarországon, illetve milyen következményei lehet a politikai erőviszonyokra.

„Nehéz a jövőről beszélni. Ha a választók magatartását próbáljuk megérteni, még visszamenőlegesen sem tudjuk 100 százalékos biztonsággal megmondani, hogy ki, miért, hogyan döntött, mi alapján választott pártot” – magyarázza Hajdú András, aki szerint éppen ezért egyértelmű következtetéseket a mostani helyzetből sem lehet levonni. Böcskei Balázs is hasonlóan vélekedik. Szerinte azt sem lehet mindig pontosan megállapítani, hogy aktuálisan zajló választási kampányokban milyen szerepet, és milyen hatással játszanak a kül- és biztonságpolitikai folyamatok. Felhívja rá azonban a figyelmet, hogy a konfliktus egyik aktív szereplőjével, Oroszországgal szoros gazdasági-diplomáciai kapcsolatban áll a magyar kormány. „Az, hogy Orbán Viktor, az Európai Unió tagállamainak kormányfői közül kimagaslóan szoros és talán a leginkább legmegengedő viszonyban van Vlagyimir Putyinnal, azt aligha lehet vitatni. Így, még ha nem is vagyunk aktív szereplői a konfliktusnak, a kérdés mégis becsatornázódhat a választási kampányba.”

Vagyis felmerül, hogy az említett eddigi oroszbarát hozzáállás elbizonytalaníthatja a Fidesz támogatóinak egy részét. A másik általános megközelítés ugyanakkor az, hogy az emberek válsághelyzetben erős vezetőt, stabil kormányt választanak, ami viszont a kormánypárt malmára hajtaná a vizet politikai értelemben. „Nagyon fontos ez a kettősség. Gyakran mutatják azt a kutatások, hogy a nemzetközi válságok és a destabilizáció veszélye erősítik a hatalomban lévőt. Ez valóban így van, azonban ez nem vaskalapos szabály” – mondja Böcskei, aki szerint ehhez két feltételnek kell teljesülnie.

Az egyik, hogy az ellenzék ne kritizálja a hatalom lévő kormányt. Ez máris nem teljesül, hiszen különösen Paks 2 ügye óta az ellenzéki kommunikáció szerves része, hogy a Putyin-Orbán szövetség egy agresszorral való együttműködést is jelent. Második feltételként az állampolgárok hazafias hozzáállást említi. A politológus szerint ez sem tud megvalósulni, mivel egyelőre nem vagyunk – csak mint NATO-tagállam – közvetlen részesei a háborúnak. „Az, hogy a két megközelítés közül melyik lesz domináns, az események előrehaladtán fog múlni” – véli az elemző.

Hajdú András más szemszögből közelíti meg a kérdést. A miniszterelnökre hivatkozik, aki az évértékelő beszédében elmondta, hogy Magyarország évszázadok óta a nagyhatalmak háromszögében mozog. Mint kifejti: „Ez a történeti dimenzió a kérdés egyik része. Azon túl, hogy pragmatikus partneri, és egyúttal jó gazdasági eredményekre támaszkodó kapcsolatot ápoljunk a nagyhatalmakkal, elemi érdekünk, hogy béke legyen.

Azt Hajdú is alátámasztja, hogyha egy külső sokk érkezik a társadalomra, az valóban inkább a hatalmon lévőt tudja megerősíteni. „A stabilitás, biztonság iránti igény amúgy is nagyon erős a magyar választóban. A háború pedig olyan kívülről érkező sokk, ami ezt még jobban felerősítheti a következő időszakban” – teszi hozzá az elemző.

Bár az elemzői jóslatok kudarcot vallottak az elmúlt napokban, az MCC kutatójából mégis sikerült kicsalogatni egyet. „Szerintem végül a stabilitást fogja választani a társadalom, s mivel a tét nagy, ez mozgósíthat is szavazókat. De ez még a jövő kérdése.”

Fontos felvetés lehet az is, milyen szerepe lehet az ellenzéknek a válság során és mit tudnak kommunikálni. Böcskei szerint egy-egy, több tagmondatból álló politikusi nyilatkozatot nem fair összellenzéki véleménynek tekinteni, így Márki-Zay Péter vonatkozó megszólalását sem. Hajdú úgy látja, mindenki ezeken a megszólalásokon keresztül próbálja a saját imázsát építeni, önmagát helyzetbe hozni, de ez még nehezebbé teszi, hogy egységes szereplőnek tűnjön a baloldal.

„Amit a magyar kormány tesz, az egy mindenkori kormánynak a minimuma, az elvárt szintje. Ezt azonban elfedtetheti, hogy az általános, tartózkodó európai álláspontból mennyire kilógott korábban a magyar kormány. Erre a kilógásra indokoltan erősít rá az ellenzék, és valószínűleg fog is a következő időszakban. Mind politikai, mind kommunikációs értelemben” – vélekedik Böcskei az ellenzék lehetséges irányvonaláról.

Hajdú András szerint kétféle stratégiát követhet a baloldal. Képviselhetnek egy nagyon harsány, a kormánnyal 180 fokban ellentétes álláspontot, de meg is próbálhatják levenni a napirendről az ügyet. „A kérdésnek az élezése nem biztos, hogy javítja a helyzetüket.

Ugyancsak izgalmasabb kérdés, mi lesz a választási kampány további sorsa, alakulása. „Nyilvánvalóan tervezett kampánymenetrend volt, így az, hogy az ukrán válság ennyire erős téma lett, nem csak a kormánypártot, de az ellenzéket is meglepte” – mondja Böcskei Balázs. Azt azonban, hogy meddig marad központi téma a háború, mindkét politológus a katonai hadműveletek folytatódásától teszi függővé.

Hajdú szerint amilyen gyorsan és látványosan fordultak az események az utóbbi hetekben, olyan nehéz ezt megjósolni. Ehhez hozzáadódik az is, hogy a politikai dinamika elképesztően felgyorsult az elmúlt tíz évhez képest. Ha sokáig marad terítéken a krízis, a botrányok relevanciája csökken. Az, hogy háború van a szomszédos országban, az az emberek életét és gondolatait annyira foglalkoztató kérdés, ami sok más dolgot zárójelbe tud tenni.

Böcskei szerint nem fog a kampány egésze a krízisről szólni, bár a következő napokban biztosan ez lesz a forró politikai téma. „Az országos média felületein nehezebben fognak átmenni a kampányüzenetek, de a lokális kampányokat valószínűleg a menetrendszerinti tartalmakkal és dinamikával folytatják” – véli. Ha vannak előre bekészített botrányok, azok a válságtól függetlenül is érkezni fognak, „akár jobbról, akár balról”. Azt azonban hozzáteszi,

így mérlegelendő azok időzítése is.

Az április 3-ig hátralévő időszak tehát sok kérdést tartogat még. Ami előrevetíthető, hogy prioritás marad a személyes ügyek kérdése. „A materiális szempontok, s ez részben a Kádár-korszak az öröksége, nagyon erős a választók gondolkodásában. A biztonságra, szociális, anyagi helyzetre, jólétre vonatkozó kérdések azok, amelyek igazán fontosak. A legtöbben az elmúlt 12 évről fognak gondolkodni a választásuk során” – vonja le a konklúziót Hajdú András.

Hogy véget ért-e a kampány a háború miatt? Most lépett csak az újabb szakaszába! Mind az ellenzéknek, mind a kormánypártnak megoldást kell találnia. „A tervezett kampánytémáikat olyan hangsúlyossá kell tenniük, hogy a bizonytalan külső környezet ellenére is érvényesülni tudjanak” – zárja beszélgetésünket Böcskei Balázs.

Nyitókép forrása: MTI / Illyés Tibor