A kormányváltás után a gazdaság szolgálatába lehet állítani a NER-birodalmat

„Mi lenne az euró bevezetésének rögtön érezhető előnye?

Ne felejtsük el, hogy a magyar lakosság közel 70 százaléka európárti. Ők tényleg tranzakciós költségnek élik meg, hogy az országnak forintja van, nem eurója. Gazdaságilag ezen még hosszan el lehetne vitatkozni, hogy pontosan mi lenne a bevezetés ideális időpontja, de ez egy politikai döntés, mert Magyarország európárti.

Persze el lehet rontani az euró bevezetését, és nem állítom, hogy nálunk van a bölcsek köve, de törekszünk arra, hogy egy sikeres eurócsatlakozást valósítsunk meg. Technikailag amúgy semmi gond nem lehet, mert 2007-ben már elkészült a csatlakozás technikai forgatókönyve, meg tudom mondani, hogy az MNB-ben melyik fiókban van, csak elő kell venni. Ez nem lehet akadály.

És az mennyire akadály egy ilyen irányba mozduló gazdaságpolitikában, hogy 2025-ig Matolcsy György lesz az MNB elnöke?

Ne felejtse el, hogy a jegybanki függetlenség fontos érték, tehát ellentétben az előző kormánnyal, sem törvényátírással, se más módon nem kívánunk beavatkozni a jegybank önállóságába. Viszont a jegybank valóban felkészült stábja sokkal felszabadultabban tudna dolgozni, a monetáris tanácsban újra lennének viták, és nem egyhangú döntések.

Én hiszek abban, hogy amikor az emberek megérzik a változás szelét, alkalmazkodnak. Matolcsy György szavazata csak egy szavazat a monetáris tanácsban.

És igazából Matolcsyt nem érdekli a monetáris politika, sose érdekelte. A stábot és az MT tagjait viszont igen.

De attól tartanak, hogy a jegybank esetleg szabotálná egy új kormány gazdaságpolitikáját?

Mit szabotálhat a jegybank? Nézze, az nem kizárható, hogy a következő másfél évben úgy alakul az inflációs helyzet és a jegybank rákényszerül további kamatemelésekre. De nem azért, mert a jegybank provokálni akarja a költségvetést. Ha azonban a választások másnapján a jegybank egy rendkívüli kamatdöntő ülésen 500 bázisponttal, azaz 5 százalékkal emeli a kamatot, akkor azt mondom, hogy igaza volt Dénes, én voltam túl optimista.

Beszéljünk kicsit az inflációról, mert talán ha megkérdeznénk most bárkit az utcán, azt mondanák, hogy ez a gazdaság legnagyobb problémája. Mit tehet, mit tenne egy új kormány, hogy megfékezze vagy kordában tartsa az inflációt?

Egyrészt a választásokkal megszűnik a választási pénzszórás, az a fajta kormányzati osztogatás, ami a jövedelmek 30 százalékos növelésével eszetlenül fűti az inflációt. A jegybanki hitelesség lassú helyreállítása, a jegybank általi kormányfinanszírozás leállítása is segíti az infláció mérséklését. Ugyanis ne felejtsük el, hogy bár a magyar jegybank látszatra az elsők között kezdett szigorítani, közben folytatta a kötvényvásárlási programját, azaz még jó ideig valójában nem szigorított, hanem lazított. A hitelesség ezért kulcskérdés. Azt nem hazudjuk, hogy az új kormány egyből letöri az inflációt. Azt állítjuk, hogy az infláció fűtése mérséklődni, a jegybank hitelessége nőni fog, az inflációs várakozásokat és az inflációt ezen keresztül tényleg sikerül mérsékelni.

A miniszterelnök úr nemrég a Kossuth rádióban azzal az elméncséggel reagált állításomra, miszerint a kormány és a jegybank hiteltelen gazdaságpolitikájának nem csekély szerepe van az áremelkedés gyorsulásában, hogy akkor biztos az amerikai inflációról is ő tehet.

Ezúton szeretném üzenni a miniszterelnök úrnak, hogy nem, az amerikai inflációról nem ő tehet. Ő csak a magyar infláció felpörgéséhez járult hozzá.

Amiért az Magyarországon 7 százalék fölött van az infláció, míg a környezetünkben ennél 3-4 százalékponttal alacsonyabb. Üzenem a miniszterelnök úrnak, hogy szívesen látom a tavaszi monetáris politika kurzusomon, a Rajk Szakkollégium diákjaival együtt könnyen meg fogja érteni, miért van ez így.”

Nyitókép: Mátrai Dávid