„Orbán Viktor tudja, hány óra” – mondta az Alapjogokért Központnak David Azerrad, a washingtoni Hillsdale College politikatudományi professzora. A fiatal kanadai konzervatív gondolkodó az amerikai közélet egyik legmarkánsabb alakja: határozott, jobboldali nézetei miatt sokak kedvence lett, de magára vonta a tengerentúli baloldal tehetetlen dühét is. Ugyanakkor a Republikánus Párt „nagy öregjeinek” szívébe sem lopta be magát, hisz akkor sem válogatja meg szavait, ha az ő baklövéseiket boncolgatja.
Azerradot a konzervativizmus jelenéről és jövőjéről kérdeztük, illetve szóba került az is, hogy ő miképpen látja a magyarországi fejleményeket a tengerentúlról – azért is, mert
2022 tavaszán várhatóan ő is Budapestre látogat a CPAC-re, „a nagy konzervatív dzsemborira” ahogy a rendezvényre Orbán Viktor miniszterelnök is utalt nemzetközi sajtótájékoztatóján.
ahogy a rendezvényre Orbán Viktor miniszterelnök is utalt nemzetközi sajtótájékoztatóján.„Az amerikai fejlődés iránya meglehetősen rossz volt, minden téren”
A beszélgetés elején David Azerradot a válságosnak tűnő amerikai politikai helyzetről kérdeztük, és gyorsan kiderült, hogy a professzor szerint is komoly a baj, sőt, úgy véli, hogy az USA már hosszú ideje rossz úton jár, és ebben a tengerentúli konzervatívokat is komoly felelősség terheli: „Az amerikai fejlődés iránya meglehetősen rossz volt, minden téren” – állította.
A republikánusok ugyan képesek voltak választásokat nyerni, bírókat is neveztek ki a Legfelsőbb Bíróságba, ám ezeket a sikereket nem tudták valódi eredményekre váltani. „A születési arányszám, a romlás, züllöttség és vulgaritás mértéke a közbeszédben, a középosztály jövedelme, és egy sor más szempont alapján is azt látjuk, hogy az ország ma rosszabb állapotban van, mint amikor a modern konzervatív mozgalom [a 60-as években – a szerk.] útnak indult” – hangsúlyozta David Azerrad.
Az amerikai jobboldal legnagyobb baklövése az volt, hogy túl nagy teret engedett a libertariánus eszméknek, és ezért a konzervatív tábornak – de az egész országnak is súlyos – árat kellett fizetnie.
„Amikor Barry Goldwater, későbbi – vesztes – republikánus elnökjelölt 1960-ban kiadta „Egy konzervatív lelkiismerete” című könyvét, hívhatta volna akár »Egy libertariánus lelkiismeretének« is”. Ebből kifolyólag „a konzervatívok annyira harciasan ellenezték az államapparátust, hogy egyrészt nem igazán tudták, hogyan éljenek a hatalommal, és mindez ahhoz vezetett, hogy a konzervativizmus nem bizonyult kormányzó filozófiának, pusztán intellektuális alapállásnak. Másrészt vagy nem vették észre azokat a fenyegető fejleményeket a populáris kultúrában, melyek aláásták a republikánus autonómia alapelvét, valamint az amerikai életfelfogást, vagy ha tudatosult is bennük a veszély, képtelenek voltak ellenállni a káros jelenségnek. Úgy gondolom, bizonyos szempontból a kezdetektől fogva rosszul értelmezték és rosszul alkalmazták a konzervativizmust.”