Azonosították I. András király csontjait a tihanyi bencés apátság altemplomában

Az Árpád-házi király temetéséről több középkori forrás is megemlékezik. A középkor során a sírt díszes gótikus síremlék díszítette, melyből azonban semmi sem maradt. A királysír tisztelete a török hódoltság korában szűnt meg, amikor 1534-ben az elhagyott kolostort erőddé alakították. A katonák a szentélyben szénát és szalmát tartottak, a templom pedig istállóként szolgált.

A szerzetesek 1702-ben tértek vissza a kolostorba, Grasso Villebald apát 1719-ben kezdte el a barokk építkezéseket, melyet bár 1736. december 26-án tűzvész szakított félbe, utóda Lécs Ágoston apát fejezett be.

Az altemplom régészeti kutatása már több, mint 100 éve folyik. Elsőként Rómer Flóris régész-akadémikus 1861-ben vezetett ásatásokat, majd az altemplomban kutatott. 1889-ben Erdélyi László Gyula művelődéstörténész és Récsey Viktor szerzetes-könyvtáros-régész két újkori temetkezés tölgyfakoporsó-maradványai mellett megtalálta „azt a fejedelmileg elkülönített, sírládába elrejtett, erősen porladozó, ősi, szinte már elfeketedett emberi maradványt” , mely szerintük I. András királyé lehetett. 

A kripta 1953-ban nyerte el jelenlegi formáját

Újabb feltárást 1953-ban rendelt el az Országos Műemléki Felügyelőség. Az Entz Géza, Csemegi József és Szakál Ernő vezette falkutatás és statikai felmérés után a korszellemnek megfelelően leverték Lotz Károly XIX. századi freskóit, és visszaállították a XI. századi díszítetlen állapotokat. A régészeti kutatás László Gyula irányításával indult és Nagy Emese ásatásával fejeződött be. 

A régészek ekkor három faládába helyezték a leleteket, elválasztva egymástól a XVIII. századi és az ősi maradványokat. Döntő bizonyíték hiányában ekkor még nem tudták megállapítani, hogy melyik csont I. András királyé és Dávid hercegé.

Idén április 30-án ennek keretében ismét felnyitották a sírt és megtalálták a 68 évvel ezelőtt elhelyezett három faládát, amelyek felszedésükkor megsemmisültek. Két dobozban valóban újkori temetkezéshez tartozó emberi maradványok voltak, ám a külön kezelt középső ládában megtalált csontok szemmel láthatóan sokkal régebbiek voltak.

„Dr. Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus irányítása mellett a régebbi csontokat két külföldi laboratóriumban és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetében vizsgálták meg. Az anatómiai és az antropológiai vizsgálat során öt felnőtt férfi maradványait találták meg, amelyekhez legalább négy koponyamaradványt tudtak hozzárendelni” – számolt be az index a felfedezésről. 

DNS-t nem találtak, de egyéb jelek alapján azonosíthatóak a földi maradványok

A csontokban egyelőre még nem találtak olyan állományt, amelyből DNS lenne kinyerhető, ám a radiokarbonos vizsgálatok és a morfológiai jegyek alapján van olyan „fosszília” a dobozban, amely 1060-ban került a földbe és külső elváltozásai egyértelműen a húgysav okozta köszvényre utalnak. Heltai Gáspár krónikája így ír I. András temetéséről: „És a szegény és köszvénes király a futásban fogva esek, és igen gonoszul tárták ötét a fogságban, és mindjárást meghala. És elvivék ötét a Ticzonia kalastromba a Balaton-víz mellé, és eltemetek ott ötét a monostorban, mellyel ö maga csináltatott vala Szent Anianus nevébe.”

„Mindezek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy megtalálták a Tihanyi Királykripta első temetkezéséhez tartozó csontokat, amelyek I. András király, Dávid herceg és családtagjainak maradványai” – állítja Dr. Mende Balázs paleoantropológus és Barkó Ágoston, a Bencés Apátsági Múzeum igazgatója.

Fotó: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt