az első összefüggő magyar nyelvemléket, a Halotti beszéd és könyörgést.
Az első tudományos leírója, Pray György (1723-1801) nevét viselő munka egy liturgikus kódex, aminek jó részét egy könyörgésgyűjtemény (sacramentarium) foglalja el, de a misén kívüli szertartások, így a temetések, esküvők, illetve a templomi alapkőletételek során elhangzó szövegek is helyet kaptak benne.
A timsós cserzésű, színezetlen kecskebőrrel borított, nyolc milliméter vastagságú bükkfatáblák által védett kódex rézveretei és csatjai korabeli minták alapján, kézi szerszámok segítségével készültek el, majd az ajándékot egy fekete bőrrel borított, bordó hernyóselyemmel bélelt dobozban helyezték el.