A ’22-es (év) csapdája

„Ennek lényege, hogy az egész nyugatias liberális demokrácia egy olyan szemfényvesztés, amelynek színpadi díszleteit a francia forradalomnak nevezett brutális tömeggyilkosság-sorozat idején üzemelte be a nem létező világerő. E hamis és máig is meghatározó színjáték lényege, hogy a középpontban mindig egy liberális párt áll, amely valójában e globális szuperstruktúra lokális ügynökhálózata. E hatalmi mag köré épít még két színpadi díszletként egy általa szigorúan ellenőrzött »jobboldali« konzervatív pártot és egy »baloldali« szociális pártot. Ezzel kész is az a hamis konstrukció, ami lehetővé teszi, hogy mesterségesen konstruált hamis törésvonalak mentén elbeszélhetetlen legyen a lényeg.

Az, hogy mindez a nemzeti társadalmak nagy többségét végleg a történelmi vesztesek közé löki vissza, korlátlan lehetőséget nyújtva a globális hatalmi szuperstruktúrának és lokális ügynökhálózatának a lokális nemzeti társadalom korlátlan és folyamatos anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi kifosztására. Pozsgay, Csurka és Orbán Viktor valójában egy olyan létszerveződési mód és az arra épülő politikai berendezkedés szükségességét ismerte fel, amely legalábbis megkísérli az uralkodó hamis berendezkedés alternatíváját megvalósítani. Ezért vált a globális hatalom számára halálos ellenséggé Orbán Viktor, és ezért mozgósítja minden külső és belső kollaboránsát e kísérlet megdöntésére. Ez a ’22-es év halálos csapdájának lényege.”