József Attila lesmárolta nagyapám feleségét

„Költészet napjára. Akiről itt szó van, az nem nagyanyám, hanem nagyapám első felesége, akit József Attila első találkozásukkor lesmárolt. Azon az alapon, hogy nagyapám első felesége és József Jolán, Attila nővére megállapodtak abban, hogy nagyapámék családtagként bánnak Párizsban a költővel, aki a családtagságot így értelmezte. Amúgy ekkor még nagyapán sincs húszéves, és érdekes, hogy Hont Erzsébet úgy viseli a nevét, hogy csak egy év múlva házasodnak össze.

József Attila

[HONT ERZSINEK]

Tréfás személyek előttem komoly dolgokat mondottak,

mögöttem lévő magam sem vagyok

nálamnál kissebb állít meg mindig végén a soroknak

akit ti nőnek neveztek s aki titokban is csak néha tesz nagyot

ám bocsánatos kérés kell itt, ő az aki fölénekli rejtelmeimet

s bár megfelelni nem tud senki az ő húsa az ő csontja tudja hogy minek

s bár életem ének volna, dolgok dolga, hogy ő énekel

s az én szivem az elejtett nem tehet mást minthogy fölemel

hozzáemel gyönyörűket, nagyokat, mik hiábavalók

és lehet tán összekötnek emez égi idegen adók

és ha Erzsinek is mondom több ő nekem és ha Attilának mond is kevesebb vagyok

s bár ezek itt emléksorok szivemben én magamra hagyott

kell hogy messze elhajoljak hűs kezétől - homlokom csak üszköljön tovább -

itt ez idegen papíron; de mi Bözsi álljunk, szálljunk, egy kettő odább

mert hogy még gyerekek volnánk, Attila majd verseket ir szépet és sokat,

Bözsi pedig elénekli nagyon szépen a folyóktól hallott titkokat.

1926. szept. 23.”