Első generációs értelmiségi romák, avagy „Sosem voltam útbaigazítva”

„Ahhoz, hogy egy a romákat célzó tehetséggondozó program sikeres, hatékony legyen meg kell ismernünk és értenünk azokat a folyamatokat, amelyeken a diákjaink keresztülmennek. Valós problémákra valós válaszokat kell adnunk a program felépítése során. Ez a tudás és empátia része kell hogy legyen a mérföldkövek meghatározásakor, így jó eséllyel elkerülve a zsákutcákat. Ismertek az első generációs értelmiségi fiatalok jellemző problémái, ám a romák estében vannak további nehezítő tényezők is.

Nézzük a dolog szociológiai oldalát: azok a hallgatók, akiknek a családjában egyik szülő sem diplomás eleve komoly hátránnyal indulnak. Ez a hátrány nem csak a jövedelemi különbségekből adódik, hanem a család »kulturális örökségéből« is. Az életvitel, a szülők helye a munka világában, a családi és tágabb kapcsolatok és az intézmények iránti bizalmatlanság mind arról árulkodnak, hogy az »első generációsok« sokkal kisebb társadalmi tőkével indulnak, mint kortársaik. Aki értelmiségi pályát céloz meg egy utat választ a társadalmi kiemelkedésre.

Az »első generációs értelmiségi háttér« már jobb lehetőségeket tud biztosítani az utána jövőknek. A roma fiataloknak ez az »úttörő« karrierút még nehezebb, rögösebb. Ennek okai a szociális és területi hátrányok, a családban és a tágabb környezetben jelentkező visszahúzó erők, az előítéletek és a minták teljes hiánya. Olyan banális körülmények is hozzájárulnak a hátrányok növeléséhez, minthogy nem rendelkeznek saját internettel, számítógéppel vagy családi gépkocsi éppen azon hallgatók töltik értékes idejüket napi utazással (ingázóként) és maradnak ki olyan jelentős pillanatokból, mint a közös kulturális programok, vitaestek, informális összejövetelek, akik e területen amúgy is hátránnyal bírnak.
Ennek ellensúlyozására szükséges a kollégiumi férőhelyek számának növelése, a nyelvtanulás segítése, a tanulmányi és társadalmi ösztöndíjak bővítése, az utazási és kulturális kedvezmények biztosítása, a nyelvtanulásban való célzott segítség. (...)”