A Néppárt jár a rossz úton – Deutsch Tamás a Fidesz kilépéséről a Mandinernek

Miért az alapszabály-módosítás volt a fal a néppárti frakciótagság ügyében, amelyen túl nem akartak már hátrálni?

Valóban ez a lényeges kérdés, hiszen nem most kezdődtek a kritikák, a kiszorításra irányuló törekvések. Véleményem szerint két oka van, amiért most jött el ennek a döntésnek az ideje. Az egyik az, hogy

Már tavasszal is felháborító volt, amit a Néppárton belül a rendkívüli jogrend bevezetése miatt megkaptunk, – a Néppárt része volt annak a fakenews-cunaminak, amely arról szólt, hogy Magyarországon felszámolták a parlamentarizmust. Pedig ilyen döntéseket más európai országokban is meghoztak, és ezek a döntések a védekezés hatékonyságát növelték. Az egy abnormalitás, hogy amikor itt vagyunk a járvány harmadik hullámának a kellős közepén, akkor egyes néppárti képviselők immár a többedik körben támadásokkal, áskálódásokkal, kiszorítósdival vannak elfoglalva. Nem örömteli, hogy a politikai véleménykülönbségeket szankciókkal, retorziókkal akarják megoldani, és ez gyakorlattá vált az Európai Néppártban.

Mi volt a másik ok?

A másik ok, hogy az Európai Parlament képviselői a választóktól kapják a felhatalmazást. Ők a mi legitimációnk forrásai, nem a frakciónk, nem a pártjaink vezetése.

Ez elfogadhatatlan. Ha ez megtörténik, akkor nincs más választás, mint azt mondani, hogy ebből elég.

Ez a gondolat megjelent Orbán Viktor Manfred Webernek írott levelében is: egyes néppártiak „azon fáradoznak, hogy elnémítsák, letiltsák demokratikusan megválasztott képviselőinket”, illetve „korlátozzák őket választott tisztségük gyakorlásában”. Konkrétan mire gondolnak? Milyen korlátozásról van itt szó?

Sokak aktivitása a Néppártban arra koncentrálódik, hogy kizárják a Fideszt. Azt látták azonban, hogy a kizárásunkhoz a kellő többség nem lesz meg, sem a frakcióban, sem a pártban, így kiagyalták, hogy legyen felfüggesztés. A frakciótársaink elmondták nekünk, hogy

semmilyen parlamenti tisztséget nem lehet betölteni, semmilyen dossziéhoz nem lehet hozzájutni, semmilyen felszólalás nem lehet az Európai Parlamentben. Felvethetik, hogy ez nem hasonlít-e arra, ami velem történt korábban? De az egy egyszeri, kivételes politikai büntetés volt. Túltolták azt is – úgy ítélték meg, hogy megsértettem a frakcióvezetőt, ezért ennek legyen szankciója. Ezt el tudtam fogadni, de azt nem, hogy ezt egy intézményesített normává teszik: korlátlan ideig, egy teljes delegáció jogait akarják felfüggeszteni. Az a döntő kérdés, hogy a képviselő érdemben részt tud-e venni az Európai Parlament munkájában? Ugyanis ez a jogosultsága nem a politikai frakciójától származik, hanem a választóitól – ennek a korlátozására pedig a frakció nem jogosult. Ennek elismerésére az EPP-frakció nem volt hajlandó, mert mindenképpen

Akkor a kilépés fő kiváltó oka az úgynevezett „tükörszabály” volt? Az Európai Néppártban felfüggesztett pártok frakcióbeli tagságát kötelezően szavazásra kell bocsátani, és ez esetben csupán egyszerű többség is elegendő a felfüggesztéshez. Ez tehát?

A „tükörszabály” csak ennek a problémának a négyzetre emelése. Általános értelemben ha valakit fel akarnak függeszteni, azt 2/3-dal kell megszavazni, de ha egy párt tagságát a Néppártban már felfüggesztették, akkor a frakcióban az ahhoz a frakcióhoz tartozó képviselők felfüggesztéséhez kötelezően szavazni kell, és ahhoz a feles többség is elég – valóban így van. De ez csak a hab volt a tortán. Nemcsak ez játszott közre a döntésünkben, hanem az egész – ezeket a történéseket nem lehet elválasztani egymástól: nincs tükörszabály, ha nincs felfüggesztés, és így tovább... Minket lehet, hogy ki tudnak szorítani, de ők itt maradnak ezzel a szabállyal, és ezzel még lesz bajuk.

Deutsch Tamás az Európai Néppárt képviselőcsoportjának ülésén Strasbourgban 2019. július 15-én

Ez egy két éve tartó politikai konfliktus. Az utolsó lépést miért kezdeményezte az EPP-frakció a Fidesz ellen: a költségvetési vétó vagy más konkrét ügy, esetleg egyszerűen a felgyülemlett konfliktusok miatt akartak megválni önöktől?

Az a helyzet, hogy a Néppártban sokan azért ádáz ellenségei a Fidesznek, mert mi a létezésünkkel zavarjuk őket, mi vagyunk az a mesebeli kisgyerek, aki elkiáltja magát: „A király meztelen!”. Az a politikai testtartás, értékrendszer, amelyet mi képviselünk, az húsz évvel ezelőtt az Európai Néppártot jellemezte. Ez volt a Néppárt sikerének a záloga. Ezeknek az értékeknek, elképzeléseknek, programoknak a jó részét sok néppárti képviselő már maga mögött hagyta, emellett pedig liberális vagy baloldali pártoktól vettek át értékeket, programokat. Ez a Néppárt gyengülésének, sikertelenségének az oka. A mi puszta létezésünk zavarja őket –

Ő modernek, változnak, mégsem tudnak sikeresek lenni. Mi arra figyelmeztetjük őket, hogy rossz úton járnak. Most nem a Néppárt és más pártszövetségek között van az ideológiai vita, hanem a Néppárton belül: behozták ezt a vitát a pártba, liberálissá, baloldalivá vált néppártiak harcolnak a párton belül a jobboldaliak ellen.

Néppárti tagsága még van a Fidesznek, frakciótagsága már nincs. Hogyan fog ez a kettősség működik középtávon?

Ez teljesen jogos kérdés. Az éremnek két oldala van: pártbeli tagság van, de az EPP-frakcióból kiváltunk, független európai parlamenti képviselővé váltunk. Nagyon nagy kérdés a felfüggesztett európai néppárti tagságunk is – hogy mi lesz, erre jelen pillanatban nem tudunk válaszolni. Én úgy látom, hogy nagyon sok jóra nem számíthatunk.

Bízunk benne, hogy Armin Laschet lesz a következő német kancellár – neki határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányt vegyen az Európai Néppárt. Ez adott esetben jelenthet komoly módosulást is a Néppárton belül történő események alakulásában.

Az EP-n belül van alternatív szövetségi rendszer a Fidesz delegáció számára. Amikor a kilépésről szóló döntést meghozták, feltételezem, hogy volt egy B-tervük is. Milyen szövetségben gondolkodnak most?

Nekünk A-tervünk volt. De az A-terv most elesett.

De hogy ez a terv mikor, milyen ütemezésben, milyen tartalommal tud megvalósulni, ez a jövő zenéje.

Kétféle reakció van jobboldalon a Fidesz döntésére: az egyik a „na, végre”, a másik a hüledezés és az aggodalom, hogy nem kockázatos lépés-e ez. Ön melyiket érzi?

A rossz érzésen, a sajnálaton én 7-8 éve túl vagyok: a 2012-2014 közötti időszak fejleményei, a Canossa-járás és ami a Néppárton belül történt, az nekem sok volt. A döntési helyzetekben a pesszimista ember az egyedülire teszi a hangsúlyt, az optimista a jóra. Én az utóbbi vagyok: én ezt a döntést jónak tartom.

fotó: Földházi Árpád, MTI