Patriotic Talks: Hazafiság nélkül nem lehet összetartani egy államot

A Mathias Corvinus Collegium és a Danube Institute 2020. novemberében, öt héten át tartó, online nemzetközi előadássorozatot indított a hazafiasság témájában. Első alkalommal arra a kérdésre keresték a választ, hogy mit jelent a hazafiasság/patriotizmus.

A beszélgetés nyitásaként Dr. Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora kijelentette, hogy a hazafiasság egy létfontosságú téma. A legtöbb ember azt hinné, hogy patriótának, hazafiasnak lenni egyértelműen pozitív dolog, de ezeket a nézeteket a progresszívek például nem vallják – emelte ki. Úgy gondolják, hogy a haza szeretete, ami tulajdonképpen maga a patriotizmus, helytelen, és csak elválasztja az embereket egymástól, így minden, ami a szűkebb közösségekre fókuszál, mint például a család, a vallási közösség vagy a nemzet, az emberiség fejlődésének gátja.

A progresszívek egy nagy közösséget, egy globális államot vizionálnak,

amelyen belül nem lehet elkülöníteni különböző közösségeket. Kifejtette, hogy a szabadság, a haza és az Isten fogalma összefüggésben állnak egymással. Elmondta, hogy nem véletlen, hogy az iskolásoknak tanulnia kell a Rákóczi-szabadságharcról, hiszen annak jelmondata az volt, hogy „Istennel a hazáért és szabadságért” (Cum Deo pro Patria et Libertate). Isten a törvények legfőbb forrása; a haza szeretete, a patriotizmus és a szabadság pedig összefüggenek – foglalta össze mondandójának lényegét.

Ezután John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke feltette a kérdést: miért fontos társadalmi erény a hazafiasság? A patriotizmus a haza szeretete, de sokféle szeretet létezik – kezdte. Az anya szeretete a gyermekei felé például más természetű, mint két szerelmes érzelmei egymás iránt, vagy mint a baráti és a bajtársi szeretet. Azt, hogy miként éljük meg a szeretetet bizonyos mértékben meghatározza, hogy milyen érzelem keveredik vele. Ha a szeretet viszonzott, akkor a szeretet vegyül a szeretettel, ami hosszú távú boldogsághoz vezet. Amennyiben a szeretet féltékenységgel vegyül, az akár gyilkossághoz is vezethet. A hazaszeretet lehet erényes és gonosz is az azt kísérő indulattól függően. Hangsúlyozta, hogy

azt a nézetet, mely szerint a patriotizmus elkerülhetetlenül háborúhoz vezet, olyanok vallják, akik figyelmen kívül hagyják a valóság összetettségét,

és minden nacionalizmust úgy kezelnek, mintha az ellenséges és rasszista lenne. Nyilvánvaló, hogy a hazaszeretet torzulhat, de nagyszerű eredményekre és önfeláldozásra is sarkallhat, valamint a társadalom összetartó ereje lehet nehéz időkbe – emelte ki.

A következő előadásban Dennis Prager, a Prager University weboldal alapítója, ismert amerikai médiaszemélyiség arra a kérdésre válaszolt, hogy mit értünk patriotizmus, vagy hazafiasság alatt.

Kifejtette, hogy számára a patriotizmus azt jelenti, hogy valaki kitüntetett szeretetet érez a hazája iránt. Különleges érzések fogják el amikor megszólal a hazájának a himnusza, vagy meglátja a hazájának a zászlaját – szemléltette. Ha valakire ezek a szimbólumok nem hatnak ilyen módon, akkor nehéz hazaszeretetről beszélni az esetében. Hangsúlyozta, hogy ő nem az etnikai hovatartozás szószólója, hanem az értékeké.

Az egyik nagyszerű dolog az államban az, hogy meghaladja a vérszerintiséget

– nyomatékosított.

A mai baloldal szerint nem kell, hogy különleges érzéseid legyenek a hazád iránt, mert a „világ állampolgára” vagy. Természetes dolog, hogy a világhoz, az emberiséghez tartozunk, ez egy adottság – jegyezte meg. Ezután feltette a kérdést: ha valakinek nincs különleges viszonyulása a hazájához, akkor mihez van? A pusztán Európához való kötődés kapcsán elmondta, hogy nem igazán hiszi, hogy valaki az Európai Unió (EU) zászlaja láttán elérzékenyülne.Az EU-ban még azt sem ismerik el, hogy közös keresztény alapokra épült Európa – emelte ki.

Véleménye szerint a hazaszeretet összeköti a különböző embereket. Példaként felhozta, hogy a ruandai mészárlások is részben azért történtek, mert nem létezik ruandai nemzeti identitás.Természetesen, ahogy minden jót meg lehet rontani: szeretetet, szexualitást, vallást, úgy a hazaszeretet is. Attól még, hogy valamit lehet rosszul csinálni, nem jelenti, hogy ne is tegyük – folytatta. A nemzeti identitás rombolása hatalmas károkat okozott az emberekben.

A baloldal elérte, hogy nevetségesnek hassanak a hagyományos értékek,

a szemükben anakronizmusnak számít, ha valaki hisz Istenben és ragaszkodik a hazájához. Megjegyezte, hogy egyébként Isten előrébb való a hazánál, hiszen első sorban az isteni értékekhez kell hűnek maradni. Végül az Egyesült Államok kapcsán kifejtette, hogy ha nincs nemzeti patriotizmus, akkor nem marad semmi, ami összekösse latinókat, indiánokat, keresztény amerikaiakat, zsidó amerikaiakat és muszlim amerikaiakat.

A következő blokkban azokra a kérdésekre keresték a választ, hogy miként definiáljuk a hazaszeretetet, illetve az csak az értékeken múlik-e vagy a kultúrától és a származástól is függ.

Julius Krein, az American Affairs alapító szerkesztője elmondta, hogy számára a hazafiasság egy erény és egy szokás is egyben. Az igazságosság fő alapelve az, hogy megadjuk másoknak, ami nekik jogosan jár. Szerinte magától értetődő, hogy hálával tartozunk őseinknek, szüleinknek, de a hazánknak is.

A hazafiasság a hagyományunk tisztelete és ünneplése,

ami kapcsolódik a tiszteld apádat és anyádat bibliai parancsolatához, valamint az Isten iránti elkötelezettséghez. A hazaszeretet a hála kifejezése az otthon ajándékáért – hangoztatta.

Dr. Samir Saran, az Observer Research Foundation elnöke kifejtette, hogy a hazafiasság számára valami tágabbat képvisel, mint a nacionalizmus, ami területiségen, határon és politikai rendszereken nyugszik. A hazaszeretet lehet mélyebb, tágabb, szélesebb, és irányulhat a nemzetállamnál nagyobb dolgok felé. A nacionalizmusról megjegyezte, hogy valóban tragédiához vezetett a 20. század közepén, de nagyjából ugyanezen időben a nacionalizmus segített Indiának is kitörni az angol uralom alól.

Krein hozzátette, hogy a legegyszerűbben talán úgy lehet definiálni a hazafiasságot, hogy a hűség érzése egy politikai közösség felé a közös történelem és a közös érdekek alapján állva.

Novák Katalin, családi ügyekért felelős tárca nélküli miniszter elmondta, hogy

a patriotizmus nem pozitív vagy negatív önmagában,

mindig kapcsolódik az adott országhoz vagy nemzethez és annak értékeihez.

Antonio Martino, volt olasz védelmi miniszter kiegészítette az elhangzottakat azzal, hogy a hazafiasság nem foglalkozik más országokkal, nem szól más országokkal szembeni ellenérzésekről. Ezzel szemben a nacionalizmus néha megteszi mindezt, de az sem idegengyűlölő eredendően. A hazafiasságot mindig pozitívnak ítélem, a nacionalizmust nem mindig – összegezte.

Számít-e még a patriotizmus? Hogyan tudjuk az individualizmussal és a relativizmussal szemben képviselni a patriotizmust?

Krein kijelentette, hogy szerinte

hazafiasság nélkül lehetetlen összetartani egy államot, vagy bármilyen politikai közösséget. 

R. R. Reno, a First Things magazin szerkesztője leszögezte, hogy a legnagyobb veszély a hazafiasságra a technokrata mentalitás, amely számára az anyagi jólét és a növekedés a legfőbb jó. Példaként hozta fel az EU-t, aminek a mentalitása alapvetően nem individualista, de arra törekszik, hogy az európai országok közössége gazdagabb, egészségesebb és boldogabb legyen. Hol marad az élet nem materiális aspektusa? – tette fel a kérdést.

Prager elképzelése szerint az individualizmus és a  patriotizmus nem zárják ki egymást.

Az amerikai patriotizmus és individualizmus mindig is kéz a kézben jártak

– mondta.

Novák kiemelte, hogy nem hagyhatjuk, hogy a relativizmus felülírja a legfontosabb alapelveinket. A személyes érdekek szerepe fontos és hasznos, amíg nincsenek a közösség érdekei ellen. Tehát a személyes és a közösségi célok összehangolhatóak. A patriotizmus egy inkluzív fogalom, tehát nincs senki ellen, és stabilizálja a nemzeti identitást – hangsúlyozta.

A konzervatívok az elmúlt évtizedekben valóban elhanyagolták a hazafiasságot a gazdaság, a menedzsment és az egyéni jogok érdekében?

Krein elmondta, hogy szerinte a konzervativizmus az Egyesült Államokban már nem jelent gyakorlatilag semmit. A baloldal olyan államot akar, amelyben nincs szerepe nemzeti érzéseknek, míg a konzervatívok úgy akarnak egyfajta kulturális értelemben vett nemzetet, hogy az államnak nem szánnak funkciókat.

Reno történelmi távlatból közelítette meg a kérdést. Felelevenítette, hogy a hidegháború után a nyugatnak nem volt kifejezőeszköze a szolidaritásra, a fasizmus és a kommunizmus pedig diszkreditálta a fogalmat. Hangsúlyozta, hogy jelenleg

a gyökértelenség és az atomizálódás jelenti a legnagyobb fenyegetést a szabadságra.

Prager megjegyezte, hogy az Egyesült Államokbeli konzervatívok csak a gazdasággal vannak elfoglalva, kemény libertáriusok, akik úgy gondolkoznak, hogy kevesebb központi befolyásra és alacsony adókra van szükség. Ebben igazuk van, de tévednek, ha azt hiszik, hogy a konzervativizmus ennyi. A kormányzat minimális központi befolyása valóban a konzervativizmus nélkülözhetetlen eleme, nem lehetsz nagy kormányzati befolyással konzervatív, ezek kizárják egymást – állította.

Prager a lényeget abban látta hogy más értékekre is szükség van, hangsúlyozta, hogy a konzervativizmusnak részei a zsidó-keresztény értékek. A jogaink Istentől erednek, nem az emberektől, ugyanis ha Istentől származnak, akkor elidegeníthetetlenek, ha embertől, akkor viszont elvehetőek. A szekuláris konzervativizmus nagyot tévedett, amikor azt hitte, hogy a zsidó-keresztény értékek nem szükségesek – állapította meg.

Novák hitet tett amellett, hogy a patriotizmus és a gazdaság érdekei összehangolhatóak. Példaként hozta fel a magyar családpolitikát, amely a gazdaságpolitikával kéz a kézben jár: a gazdaság nem kell, hogy a patriotizmus ellen legyen –fogalmazott. Hangsúlyozta továbbá, hogy a mindennapi hazafiasság része az is, hogy például magyar termékeket vásárolunk, és ha lehetőségünk van rá, akkor magyar embereket alkalmazunk.

Hogyan teremthetünk összetartozás-érzetet és hazaszeretet egy több vallású és multikulturális társadalomban?

Reno a keresztény nyugat egyik legnagyobb eredményének a nemzetállamok létrejöttét jelölte meg. A nemzetállam egyik legnagyobb értéke, hogy fókuszt tudott adni a polgári egységnek és a polgári hűségnek, amely nem vallásos és nem etnikai alapú.

A nemzetállam tökéletesen alkalmas arra, hogy megteremtse a patriotizmus lehetőségét multikulturális környezetben is

– summázta véleményét.

Saran kijelentette, hogy a globalizáció gyorsasága és mértéke zavart okozott, amely a technológián keresztül szabadult el. Az utóbbi évtizedben ennek következtében azt láthatjuk, hogy az emberek visszatérnek a identitásuk legősibb forrásaihoz, a valláshoz és a származásukhoz. Szerinte a globalizáció élesztette fel a törzsiség gondolatát.

Prager kiemelte, hogy Amerikát mesterségesen hozták létre, nem létezik amerikai etnikum. Az országot a világ minden tájáról érkező emberek lakják, minden rassz, nemzetiség és vallás jelen van. Ezután felvázolta az elképzelést, miszerint

az integráció esélye annál nagyobb, minél erősebb egy nemzet identitása.

A patriotizmus tehát kiváló alap az integrációhoz. Amennyiben egy gyenge identitású országba erős identitású emberek érkeznek, az komoly integrációs problémákat és konfliktusokat okoz – figyelmeztetett.

Novák ismételten egy magyar példával reagált a kérdésre. Szerinte Magyarország tanult a történelméből, ezért tudja a kormányzat sikeresen kezelni a roma közösséggel való feszültségeket. Zéró toleranciát hirdettek az antiszemitizmussal szemben, az etnikai kisebbségek pedig komoly állami támogatásokat kapnak a kultúrájuk megőrzéséhez – mondta. Hangsúlyozta, hogy az integráció nem csak az erős nemzeti identitáson múlik, hanem azon is, hogy mennyien érkeznek és mikor. Felhívta a figyelmet, hogy Magyarország azért utasítja el a tömeges bevándorlást, ami jelenleg folyik, mert nem látja az integráció lehetőségét ilyen mértékek mellett. Hozzátette, hogy

a magyar kormányzat nem szeretné, ha párhuzamos társadalmak alakulnának ki.

Ha nem erősítjük meg a nemzeti identitásunkat és szuverenitásunkat, illetve a keresztény kultúránkat és zsidó-keresztény gyökereinket, akkor Európa nem biztos, hogy erős tud maradni – hívta fel a figyelmet.