Most a Színművészeti kapcsán rappel noÁr

noÁr x SZFE

„Egyedem, begyedem vaskampó
volt egyszer egy kis Jankó
Egyet gondolt magába
Lecsapott egy színházra

Egyetem, begyedem, pávatánc. 
– Hallod bástya, mit kivánsz? 
– Nem kivánok egyebet, 
Adj nekem egyetemet!

Életem legboldogabb napja? MIKOR FELVETTEK!
És most a függetlenség az, amit ti elvesztek!
Anno az egyetemen a gólyaesküm közben, 
Egy szövettség köttetett az ország és köztem!
Kaptam önbizalmat, ezért nem pálya, ha szivat más.
Nem oldalt választottam magamnak, hanem hivatást!
Naív vagyok? Ja.. Benéztem szerepem?
Mert SZABAD ORSZÁG SZABAD EGYETEM!
TANULNÁNK SZAKMÁNK, HA HAGYNÁTOK!
Ki a képletből a diákot hagytátok.
Tőr az amit ott làtunk? Markolattal kínálja magàt.g
De mi nem fogadjuk el, csak a józan észnek szavát.
Ami minket int, hogy bizony van egy szint!
Amikor frissebb a levegő az utcán kint!
Mit te nekem hatalom? Gólyalelkem avatom:
TELJES SZÍVVEL AKAROM, ALKOTHASSAK SZABADON!

Kicsi vagyok én, 
majd megnövök én, 
mint a tüdő a fazékból 
kidagadok én. 

Kicsi vagyok én, 
majd megnövök én, 
apámnál is, anyámnál is 
nagyobb leszek én. 

 A Legtisztább szívvel kérdezzük, vannak ötletek?
Vagy csak egy hekkelt monopoly az, amivel jöttetek?
Van terv, vagy csak az van, hogy mit ne?
Meghogy: “én erősebb vagyok mint te?” Szinte
Látom, hogy ez is csak kamu Thália papi pipa
A vár bevéve, huuuu...ja ez is sima!
De hopp,  BIMM A FAL.. itt van egy kopp, 
Mert itt állnak Zrínyi Ilonák és Dugovicsok.
Akiknek bizony bele kell néznetek a szemébe.
Akik látják, hogy a császári ruha levéve!
És dalolva többszáz tudja, hogy a rendszer szemtelen.
És együtt kiálltják, hogy a CSÁSZÁR MEZTELEN!
Ilyenkor tényleg, hogy néztek tükörbe?
Nem véletlen szorul nálunk a tenyér ökölbe.
Hogy a magasba emeljük, jelezve: ELÉG VOLT!
Mert barbár tettetek számunkra szégyenfolt!

Kicsi vagyok én, 
majd megnövök én!
anyámnál is apámnái is
Nagyobb leszek én!

“De most a tojáshéj a seggeteken, mit pofáztok!”
Mert fiatalok vagyunk, jól értjük, ezért aláztok?
Mert változást akarunk az országban sokan?
Mert tanulni akarunk, de nem mindegy hogyan?
Mert nem maradunk csendben, ha csendre int a hatalom?
Mert nem a külcsíny számít, hanem fontos a tartalom? 
Mert kértünk valamit és abból semmi se lett! 
Mert nem fogadjuk el, hogy a párbeszéd elveszett?
Mert nemcsak magunkért, de a jövőnkért is küzdünk!
És a szabadság az, amit a zászlónkra tűztünk! Mert csak idő kérdése, mikor cserélődik minden:
Tanár, diák, eszme, rendszer, mindenki és minden szinten.
Persze, mindig lesz, aki a rendszereteket szolgálja,
Csak tudjátok, egy uralkodónak van szolgája!
De a cifra palota üres termeiben ülve,
A hozzá nem értést, hát, a sikerért tűrve,
Mikor azt érzitek, minden megvan! Vagány!
Nem tör rátok az ordító magány?
Hogy minden úgy a tiétek, hogy nincs benne lélek,
És elmétek a börtön, hova nem jutnak be érvek. (Meg kell kérdeznem)
A gerinc ingyen volt? Mert látjuk hajlik!
A vak hűség és hatalom hát az bizony hajlít!
De nem minket, mert ami minket illet, 
a tettek testvére a forrongó szív lett!
Mert tényleg, mi van? A seggünkön miért ülünk?
SEMMIT RÓLUNK NÉLKÜLÜNK, SEMMIT RÓLUNK NÉLKÜLÜNK!

Kicsi vagyok én, 
erős leszek én, 
világ minden óriását 
földhöz vágom én. 

Kicsi vagyok én, 
bátor leszek én, 
óriások palotáját 
elfoglalom én.”