Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Szerintem tényleg nincs ideológiai előjele annak, hogy a magyar munkavállalók hogyan kereshetnének többet.
„Noha többedszerre hangsúlyozza, hogy akármelyik oldal, azért a Boros, Filippov, Závecz hármas nem az Orbán-rendszer rajongójaként vált ismertté. El tudja képzelni, hogy Kocsis Máté frakcióvezető szemezget majd a javaslataik közül?
Ha ez bekövetkezne, semmilyen ellenvetésünk nem lenne. A víziónkban nem szerepel egyetlen élő politikusnak és létező pártnak a neve sem, egyszerűen nem rezsimelmélettel vagy kormányzati döntések értékelésével foglalkozunk. Hosszú távú trendeket vizsgálunk, azt nézzük meg, hogyan tudná tízéves távlatban leküzdeni Magyarország számos strukturális problémáját, és hol találhatna kitörési lehetőségeket. Nyilván a kormánypártnak megvannak a maga intézetei, ám ha ebben a vízióban jó ötleteket talál, miért ne használná fel? Mi biztosan örülünk annak, ha megkeresnek azzal, mit és hogyan gondoltunk. Az ellenzéki és a kormányoldalon is időszerű lenne, ha friss gondolatok jelennének meg. A magyar politikai közbeszéd abban merül ki, hogy az emberek a mindenkori kormánypárthoz képest határozzák meg magukat. Ez is fontos persze, de az patologikus, ha eközben nem beszélgetünk például arról, hogy az automatizáció hogyan hat majd akár rövid-, akár hosszú távon a magyar munkaerőpiacra, vagy arról, hogyan lehetne a nyári hőhullámok idején élhetővé tenni egy várost.
Nem lehet, hogy túl hosszú volt ez a másfél éves politikai kihagyás, ha a politikai fantázia e szintjéről beszél most nekünk?
Egyáltalán nem. Ha megnézzük szerencsésebb országok történelmét, amelyekben töretlenebb volt a demokratikus fejlődés, azt látjuk, hogy léteznek mindenki felé nyitott agytrösztök. Ilyen volt például az 1916-ban alakult Brookings. Ez az intézet is mindkét nagy amerikai párt asztalára letett olyan pragmatikus szakpolitikai javaslatokat, amelyek valódi problémákkal foglalkoznak. Szerintem tényleg nincs ideológiai előjele annak, hogy a mobilitás hiánya rossz, vagy annak, hogy a magyar munkavállalók hogyan kereshetnének többet.
Létezik olyan vízió, amely ideológia-, azaz értékmentes választ ad ezekre a kérdésekre?
A víziónk nem sorolható be klasszikus ideológiai kategóriákba, de távolról sem értékmentes. Négy sarokpontja van. Az első az, hogy a demokratikus jogállam a legjobb politikai keret egy modern közösség számára. A második az, hogy a piacgazdaság a legjobb gazdasági működési keret. A harmadik az, hogy a nyugati, atlanti orientáció Magyarország számára ma a legjobb külpolitikai keret. A negyedik az, hogy a közösségi elv egy modern nemzet életében fontos erőforrás. Ezek az értékeink. Semmiképpen nem gondoljuk, hogy létezik olyanfajta szakértői politizálás, amely az egyetlen helyes szakmai utat képviselné – akkor a demokráciának sem lenne sok értelme. Az agytrösztünk egyik legfontosabb újdonsága, hogy akár a kutatói, akár a tanácsadói csapatot nézzük, a legkülönbözőbb ideológiai értékválasztású emberek vannak köztük, így konzervatívok, sőt korábbi fideszes politikusok, zöld háttérrel érkezők vagy éppen liberálisok, akiknek pártképviseletük sincs, és vannak markánsan baloldaliak is.”