A vakolt falú pincéhez falépcső vezetett le nyugati irányból, déli oldalán pedig két világítóablak adott némi fényt. Az épületben jól megfigyelhetőek az egykori fapolcok felfüggesztéshez tartozó nyílások és a födémhez tartozó gerendafészkek nyomai. Az ásatások során megtalálták a pince beszakadt tetejének maradványait is, amely alatt több kerámiaedény is megmaradt. A födém alól előkerült a helyiség zárható faajtajának vas zárszerkezete.
A pincét előzetesen a Kr. u. 2-3. századra keltezik. A római korbann valószínűleg nem állt építmény, viszont közvetlenül mellette díszes falfestményekkel és stukkókkal díszített épület húzódott. Miután a pince teteje még az ókorban beszakadt, és a mellette álló épületet is elhagyták, az utóbbi – falfestményekkel borított, stukkókkal díszített – vályogtégla falainak egy része az épület tetőzetével együtt a pincébe dőlt bele, így azok is előkerültek a feltárások során.
Ehhez az épülethez tartozhatott az egyik legszebb lelet, egy épen maradt, női arcot ábrázoló falfestmény részlete is. Számadó Emese, a Komáromi Klapka György Múzeum igazgatója szavai szerint a most megtalált pince már a negyedik hasonló föld alatti építmény az ókori Brigetióból.