Délhír: Délvidéki magyarok anyját szidták a topolyai tavon

Topolya és környéke igen felkapott lett a belföldi turizmus számára, így egy-egy hétvégén akár ötezren is kereshetnek maguknak hűsítő kikapcsolódást a helyi tó partjánál, ahol ezrével állnak a belgrádi és attól délebbi regisztrációs táblával rendelkező gépjárművek. A Magyar Szó napilap online felületén jelent meg az az írás, amelyben Homolya Horváth Ágnes a lap munkatársa írja le „Keserű szájízzel” című cikkében azokat a negatív tapasztalatokat és magyarellenes atrocitásokat, ami a gyermekeit és barátait érte üdülés közben a topolyai tavon.

Az újságírónő leírása szerint azért választották a topolyai tavat kikapcsolódásra, mivel mostanában több helyen is arról lehetett hallani, milyen szép és rendezett a Topolyai-tó, milyen sokan látogatják és milyen jól lehet ott szórakozni, ezért 4 napra maguk is ellátogattak a szélmalommal díszített part mellé. Mint írja szombat estig remekül is érezték magukat a rendezett és kiépített környezetben, azonban hétvégén igen megrázó élményben volt részük.

A sztori

„Az addig békés tó partjára tömegével jöttek az emberek, ami még mindig teljesen rendben van, hiszen egy jó strand nyáridőben legyen is zsúfolt, viszont a tömeggel együtt a rendbontók is megérkeztek. Egyesek nem azért jöttek, hogy fürödjenek, pihenjenek, sokkal inkább azért, hogy kiéljék állati ösztöneiket és korlátozás nélkül cirkuszoljanak, mert, mint láttuk és tapasztaltuk, ott ezt szabadon megtehették. Egy 15–20 fős, húsz és harminc év közötti, főként férfiakból álló társaság érkezett mellénk. Leparkoltak a tövünkbe, azonnal maximum hangerőre állították a narodnjakot bömbölő hangfalaikat, és mindössze egy sörsátrat, meg egy kétszemélyes kis sátrat állítottak fel, amiből azonnal tudhattuk volna, hogy aludni majd nem szándékoznak, csak őrjöngeni” – kezdi a rossz emlékű éjszakát felidézni Homolya Horváth Ágnes.

„A húsz fős társaság duplájára növekedett, további autókkal érkeztek a haverjaik, szóval diszkót csináltak a tó partján, ha már a szórakozóhelyeken korlátozások vannak. Miközben mi békésen vacsoráztunk, vagy inkább csak vacsoráztunk volna, ők az autóikat bőgették, részegen ide-oda parkolták az autókat, az autók fényében a tűz körül őrjöngtek, és kamerázták egymást. Az egyik közülük, gondolom a vezér, mint az állat úgy ordított, és a magyarok anyját emlegette. Ha csak lehetett, az autónkhoz dobták a sörösüvegeiket, a sátrunk tövében mászkáltak, mintha folyamatosan keresték volna az alkalmat, hogy belénk kössenek. El is hangzott, hogy verjük meg őket, mármint minket, de valamelyiknek volt annyi esze, hogy leintette a túlbuzgókat, azzal érvelve, hogy kisgyerekekkel vagyunk. Mi nyolcan voltunk, négy felnőtt, és négy kislány, ők meg vagy negyvenen, szóval nem sok mindent tudtunk a helyzet ellen tenni. Még soha nem éreztem magam ennyire kiszolgáltatva másoknak, mint akkor” – foglalja össze megrázó élményeit a Magyar Szó újságírónője a Délhír beszámolója szerint.

Kép forrása: Facebook (Topolyai-tó kedvelői)