A Bodrog partja, Selmecbánya, egy vihar a pusztán, holdkelte Nagybányán, az alföldi táj? A Szent István napi tűzijáték, Zebegény, a lábdi hegyoldal vagy Fiume a kikötő hajóival? Dévény vára, Munkács környéke, egy pipacsos mező vagy a pesti bérházak? Vajon milyen táj, milyen kép ugrik be elsőre arról a szóról, hogy haza? Teszi fel a kérdést a Szépművészeti Múzeum honlapja, ahol virtuális kiállításra invitálják a látogatót.
S vajon mi jut eszünkbe, amikor Karinthy Frigyes sorait olvassuk: „...valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
1920-2020. A Nemzeti Összetartozás Napjára készítettük ezt a virtuális kiállítást, fogalmaz a honlap, hogy annak látogatója – magyarként bárhol is legyen otthon a világban – e kiállításon keresztül is megélhesse és megérthesse az egykori és mai magyar tájak, magyar várak, magyar életképek sokrétű szépségét s történeteik üzenetét.
Lépjenek be, járják be a hazát nemzeti festészetünk legnagyobb mestereinek munkáin keresztül.
(magyartajak.szepmuveszti.hu)