A Budapest Schooltól a pécsi ciszterekig: iskolapéldák, példás iskolák

2020. február 19. 08:48

Milyen az a tanítás, ami nem állami? El lehet-e élesen választani a liberálist a poroszostól? Lehet-e közös egy modern, családi fenntartású iskolában és egy egyházi intézményben? A Budapest Schooltól a pécsi ciszterekig két példa arra, milyen az oktatás a hagyományos rendszeren túl. Riportunk.

2020. február 19. 08:48
null
Szalai Laura
Szalai Laura

„Egy kanapén ülve családos emberek azon kezdtek gondolkodni, milyen jövőt szeretnének a gyermekeiknek, és hogyan tudna a család részt venni az oktatásukban. Erős közösséget képzeltünk el, amelyben a szülők nemcsak a szülői értekezleten találkoznak, hanem folyamatosan hatással vannak a gyerekeik tanulására” – foglalja össze a modern iskola, a Budapest School (BPS) 2015-ös születésének körülményeit Halácsy Péter társalapító, akivel a Pozsonyi út 10. szám alatt székelő, ötven diákot befogadó közösségük épületében találkozunk.

A BPS olyan, ma már tizenegy mikroiskolából álló tanulási hálózat, amelyben

a diákok kevert korcsoportú osztályokban tanulnak hároméves kortól egészen a középiskola végéig.

A BPS-t jelenleg kizárólag a szülők finanszírozzák, a hozzájárulás nem csekély: diákonként havonta száztízezer forint, amit egy az egyben a működésre fordítanak. „Sajátos ösztöndíjrendszerünkkel azokat is bevonjuk, akik nem engedhetik meg maguknak ekkora összeg kifizetését. Bátorítjuk a szülőket, aki megteheti, fizessen többet, így aki kevesebbet tud, az is hozhatja hozzánk a gyerekét.”

Budapest School

Egyéni tanulási célok

Az alapítók tanulás- és fejlődésközpontú iskolát kívántak létrehozni, ahol a közösségnek fontos az egyén, az egyénnek pedig a közösség. „Nem érdemes már a harmincéves kategóriákban gondolkodni, és az alternatív liberálist az állami poroszossal szembeállítani” – vallja Halácsy Péter. A BPS pedagógusai szerint a tanulás szempontjából elsődleges a motiváció, fontosabb, mint a tehetség. „Utóbbi csupán arra elég, hogy a képességek fejlődjenek; ami igazán számít, az az erőfeszítés. Vagyis az intelligenciahányadosnál sokkal fontosabb a hosszú távú elszántság, az, hogy el akarsz érni valamit, és ezért időt és energiát szánsz rá” – hangsúlyozza. Minden gyereknek saját tanulási célja van, amelyet háromhavonta ki kell jelölni, akárcsak egy vállalatnál a negyedéves célokat. A tanár, a szülő és a gyerek együtt írja alá az erről szóló szerződést. „Sokan azt gondolhatják, a diák nálunk azt tanulja, amit akar, holott erről szó sincs. Mi is a Nemzeti alaptanterv mentén állítjuk össze a tananyagot, azzal a különbséggel, hogy teret adunk annak, hogy a tanulás tartalma a tanárok és a közösség érdeklődése alapján változzon. Ebben az iskolában például most indul egy egyhetes tudományos modul, amelynek során a matematika eszközeivel űrkutatási kérdésekre keressük a válaszokat a gyerekekkel.”

És hogy egy ilyen rendszerben miként válhat el a tanár és a diák szerepe? Halácsy szerint

a gyerekekben alázat van, mert tanulni akarnak.

„Arra szövetkeztünk, hogy együtt érjünk el eredményeket. Az egónál többet ér, hogy mit végzel el, és milyen sikerrel – fogalmaz. – Vannak nevelésbeli kérdések, például hogy szabad-e az asztal alatt olvasni. Lehet, hogy ez sokaknak komfortzónán kívül esik, de mi azt mondjuk: ha az olvasás a cél, akkor mindegy, hogy hol olvas a gyerek. Előfordul olyan eset is, hogy valaki zavarja a közösséget. Az ilyen helyzetekre bevezettük a jóvátételt, így a gyerek mondhatja: bocsánat, hogy elrontottam az órát, de vállalom, hogy kitakarítom a tantermet. Szóval nyíltan beszélünk a konfliktusokról, a normákról és a megoldásokról.”

Amikor a számonkérés menetéről érdeklődöm, Halácsy büszkén mondja, a tapasztalat az, hogy a gyerekeik jobban vizsgáznak az átlagnál. Emellett állandó visszajelzés, hogy a diákjaik magabiztosak és képesek megnyilvánulni közösségben. A félévi vizsgák nem helyben zajlanak, hanem azokban a működési engedéllyel rendelkező iskolákban, ahol a BPS-es diákok magántanulói jogviszonyt létesítettek.

Itt érkezünk el egy lényeges ponthoz: bár tavaly tavasszal az Emberi Erőforrások Minisztériuma elfogadta a Budapest School kerettantervét, ősszel az iskola nem szerezte meg az akkreditációt a most zajló tanévre, azaz továbbra sem államilag elismert intézmény. „A minisztériummal, a kormányhivatallal nagyon jól dolgoztunk együtt, ezt a kedvező folyamatot rekesztette meg nyáron a köznevelési törvény módosítása. A kerettantervük változtatásra szorult, és a magántanulás szabályozását is átalakították. A jogalkotók úgy gondolták, pár ezer magántanuló van az országban: a versenysportolók és azok a »hisztizők«, akiknek semmi nem jó, és dacból kivonulnak az iskolából. Csakhogy az a keresztény családi hagyományokra épülő, világszinten elterjedt tanulási forma sokkal többeket érint, főleg azokat a középosztálybeli családokat, akik aktív szerepet kívánnak vállalni a gyerekük oktatásában” – fogalmaz Halácsy Péter. Bízik benne, hogy jön a korrekció, és hamarosan lesz működési engedélyük is. 

BPS

Nyugalom, békesség

Ha valakit megkérdeznek, mi jut eszébe az egyházi iskolákról, akkor a szigor szó biztosan az elsők közt szerepel. Ám Bodáné Gálosi Márta, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma igazgatója szerint náluk másképpen alakult: a tanároknak keveset kell fegyelmezniük a diákokat,

a fegyelem ugyanis általában magától értetődő a gyerekek számára.

„Nyugalom, csend, békesség – leginkább ez jellemző a közösségünkre. Azok, akik hozzánk jelentkeznek, elfogadnak egyfajta rendet, ezt az aláírásukkal igazolják is. Ez iránymutatást ad a diákoknak, ami szerintem roppant fontos a sokszor zavaros világunkban” – vallja. Az intézményvezető szerint az iskola jelmondata, az Ardere et lucere! – Lángolj és világíts! – egy olyan vezérelv a közösségük életében, amelybe a mindennapokban könnyű belekapaszkodni. „Nagyon sok gyerek nem ismeri meg élete során az egyházi, bibliai gondolatokat, emiatt szerintem nagy veszteség éri őket. Óriási erőt adna minden gyermeknek, ha lehetősége lenne megismerkedni a Bibliával. Észrevétlenül hatná át a teljes életét” – hívja fel a figyelmet az intézményvezető, aki 2018 augusztusa óta áll a gimnázium élén.

Az egyházi iskolák a keresztény értékekre igyekeznek nevelni a gyerekeket, ez a pedagógiai programjukban is megjelenik. A diákok az órarend szerint hetente egyszer szentmisén vesznek részt, a hetedikesek és nyolcadikosok hétfőn, a kilencedikesek kedden, és így tovább. A végzősök maguk dönthetik el, hogy részt akarnak-e venni, közülük már azok jönnek, akik a legjobb szívvel teszik. „Ebben az egy órában a diákok elcsendesednek, önmérsékletet tartanak, kicsit megnyugszanak. Na, ez hiányzik a többi iskolából” – mutat rá.

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Pécsen

 

Ugyanakkor téves a feltételezés, hogy csak a vallásos családok járatják ide gyermekeiket. „Iskolánk kapuja mindenki előtt nyitva áll, olyanokat is felveszünk, akik nincsenek megkeresztelve. Az azonban kikötés, hogy a diákoknak és a tanároknak el kell fogadniuk az iskola szellemiségét. Kapnak felkészítést a keresztségre, de ha azt követően valaki mégis úgy döntene, hogy nem szeretne megkeresztelkedni, nem fogjuk elküldeni az iskolából” – hangsúlyozza Bodáné Gálosi Márta. Mint mondja, más felekezethez tartozó diákokat is szívesen fogadnak, nekik külső tanárok tanítják a hittanórát. „Ezt megszervezni nem kis munka, de nekünk fontos, hogy minden gyermek a vallásának megfelelő hitéleti tevékenységet folytathasson” – árulja el.

Kifejezetten figyelnek a hátrányos helyzetű gyerekekre is,

akiket az alapítványaikon keresztül havi rendszerességgel támogatnak.

Az egyházi iskolák erénye a gyermekközpontúság és a keresztényi szellemiség követése. Ez lelki biztonságot nyújt a tanulóknak, akik könnyebben ellen tudnak állni a „kinti világ kísértéseinek”, mert olyan világképet kapnak, amely pozitív irányban segíti őket – mondja lapunknak Gaál Richárd, a veszprémi Padányi Katolikus Iskola igazgatóhelyettese. Az intézménynek van lelki igazgató atyája, aki fontos szerepet tölt be az iskola életében: a diákok bármikor megkereshetik kötetlen beszélgetésre; nyitottsága, problémamegoldó készsége, érzékenysége nagy segítség volt már sok esetben. Az iskola szerint diákjaik empatikusabbak, jobban odafigyelnek egymás lelkiállapotára, érzékenyebben reagálnak egymás problémáira, és igyekeznek megsegíteni társaikat. A tanárok nagy hangsúlyt fektetnek tanítványaik lelki nevelésére, támogatására az intézmény szellemiségének, pedagógiai programjának megfelelően.

 

 

BPS fotók: Földházi Árpád

Összesen 36 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
civis72
2020. február 19. 11:27
Szegregált iskolákból kerül ki az összes cigánysímogató antirasszista selejt
Zsusztina
2020. február 19. 11:02
"... a gyerekekben alázat van, mert tanulni akarnak. Arra szövetkeztünk, hogy együtt érjünk el eredményeket. Az egónál többet ér, hogy mit végzel el, és milyen sikerrel - fogalmaz. - Vannak nevelésbeli kérdések, például hogy szabad-e az asztal alatt olvasni. Lehet, hogy ez sokaknak komfortzónán kívül esik, de mi azt mondjuk: ha az olvasás a cél, akkor mindegy, hogy hol olvas a gyerek ... " Ha a gyerek az asztal alatt olvas, akkor se a tanárral, se a társaival szemben nincs benne alázat. Amúgy bizonyára jó az iskola, csak ha egyszer szabadságra nevelik a gyereket, akkor el kéne felejteni a poroszos lelki fröccsöt, hogy alázat, meg hogy mi ér többet az egónál. A gyerek, aki olvas meg telózik, annak át kéne mennie egy másik terembe, ahol persze vigyáz rá egy másik pedagógus. Alázat persze így sincs, de a gyerek majd elgondolkodik, hogy mikor olvasson: szabad idejében, vagy akkor, amikor a tananyagról szó van.
Sulammit
2020. február 19. 10:29
Itt a lényeg! A szülők az iskolával karöltve és nem ellene. Így a gyerek is tudja, hogy merre hány méter és simán betartja a szabályokat. "Egy kanapén ülve családos emberek azon kezdtek gondolkodni, milyen jövőt szeretnének a gyermekeiknek, és hogyan tudna a család részt venni az oktatásukban." "Azok, akik hozzánk jelentkeznek, elfogadnak egyfajta rendet, ezt az aláírásukkal igazolják is."
basisolder
2020. február 19. 10:12
Régóta szeretném javasolni, (2000-es évek eleje óta) hogy politikus, legyen országgyűlési vagy önkormányzati képviselő, gyermekét, csak a körzetének leggyengébben teljesítő általános iskolájába írathassa! Ezáltal lenne minden képviselőcsoportban olyan érintett képviselő, aki komolyan venné az oktatás fejlesztését! Jelenleg minden oldal elitiskolákba járatja gyermekeit (gyakorlók, egyházik, magániskolák), így mindkét oldalról egy bődületes hazugság terjeng, illetve lényegtelen dolgokon vitatkoznak. Az átlag közoktatás már a Kádár rendszerben is és most is, ontja a fél- vagy teljesen analfabéta embereket, ezeket az embereket se Petőfi, se Ady, se Pilinszky, se Jókai, se Nyírő, se Grecsó nem fogja érdekelni. Órán kényszerből elolvassák, de már akkor sem értik egy sorát sem és ez a társadalmi többség. 2003-2020 közötti NAT-ok körüli vita, nem a többség tudásának növeléséről és ezáltal munkaerőpiaci készségeinek valódi fejlesztéséről (kompetenciák) szól, hanem egy szűk jobb-bal ideológiai rendszer mentén kit rakjunk be, kit vegyünk ki és folyamatosan növeljük a diákokba beverendő tudásanyagot. Ebbe a versenybe csak az a gyerek lesz nyertes, ahol otthon fejlesztik a kompetenciáit, mert az iskola a NAT és kerettantervi elvárásokkal erre alkalmatlan. Egy élő példa, amit kémiából hetedik évfolyamon meg kellett tanulni 1974-2004 között heti 2 órában, azt 2004-2012 között heti 1,5 órában, 2012-től pedig heti 1 órában kell, a tananyag az 50 %-os óraszám csökkenés mellet 10 %-ban csökkent! Na például ilyenekről kellene szólni a NAT vitának, de mivel az itt kommentelők zöme is feleslegesnek tartotta a kémia tanulást egy ilyen információ nem üti át ingerküszöbét, de jól bedől a lúgosításnak, a deutérium csökkentésnek és egyéb marhaságoknak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!