Emberi méltóság díjat kapott Szörényi Levente

A művésznek közelgő 75. születésnapja alkalmából, kimagasló színvonalú zeneszerzői és előadóművészi munkásságáért, sikerekben gazdag pályafutásáért adományozta a díjat a szervezet. 

Lomnici Zoltán, az EMT elnöke az átadó ünnepségen elmondta, vannak olyan művészeti, tudományos és sportteljesítmények, amelyek a történelem részévé válnak. Példaként említette az Aranycsapatot, amely 1953. november 25-én az angolok elleni futballgyőzelemmel visszaadta az önbecsülését az 1945 után bűnösnek kikiáltott nemzetnek. Felidézte: 1956-ban megkísérelték megroppantani a nemzet gerincét, majd a kádári konszolidáció egy olyan világot hozott, amelyben az itt élők azt hihették, hogy minden a legnagyobb rendben van és nem kell foglalkozni a nemzeti kultúrával és a magyarság történetével, helyette adott volt az internacionalizmus, a népek jövője. Lomnici Zoltán szerint ugyanakkor az Illés együttes olyan üzeneteket küldött az emberek felé, amelyekből azt lehetett érezni, hogy hiányzik a mindennapokból a szabadság. Ezt a művészet által kiváltott társadalmi hatást, amely a rendszerváltás lelki előkészítése is volt, kívánták díjazni az elismeréssel – tette hozzá.

Bajkai: Szörényi az egész magyarságnak adott hitet

Bajkai István, a Fidesz országgyűlési képviselője méltatásában többek közt arról beszélt, hogy Szörényi Levente munkája a rendszerváltás előtt az egész magyarság számára hitet adott egy egy jobb és szabadabb világ reményéhez, de a rendszerváltás után sem vesztett a mondanivalójából, hiszen a valódi szabadságért mindig küzdeni kell. Hozzátette: a szabadság minden korban veszélyben volt és veszélyben van ma is, hisz a magyarság most is küzd az önállóságáért, a fennmaradásáért, eszményeinek és értékeinek a védelméért. Szörényi Levente munkássága megmutatja, bizonyítja a magyarság alkotóerejét és a magyarság nagyságát is – fogalmazott a politikus, aki a Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zenészt kivételes munkássággal, sokszínűséggel és alkotóerővel bíró kivételes embernek nevezte. Egész életével példázta a hazaszeretetet, a szakmai alázatot, páratlan teherbírású és életművének fő üzenete, hogy nincs leküzdhetetlen akadály – tette hozzá.

Bajkai István szerint az Illés zenéje életfilozófia volt, aki szerette és értette, az a trianoni béke és a második világháború borzalmai után fel tudta emelni a fejét, és azt tudta mondani a fiatalok számára, hogy büszke magyarokként bármire képesek lehetnek –mondta. Rámutatott: az 1983-ban bemutatott István a király rockopera mellett a Veled uram!, az Attila – Isten kardja és az Árpád népe zeneművek a magyarság Kárpát-medencei összefogó szerepét és jelentőségét mutatják meg. Hozzátette: ezek az alkotások tagadhatatlanul a kulturális örökségünk részét képezik.

Jókai Anna, Törőcsik Mari, Kányádi Sándor, Bodrogi Gyula, Kóbor János, Benkő László után kapta

Széleskörű munkásságát ismertetve azt mondta: Szörényi Levente életútja maga a példa a fáradhatatlan munkáról, a hazaszeretetről, a hitről és a szorgalomról és arról, hogy a kitartásnak igenis megvan az eredménye.

A művész életének főbb állomásait felsorolva Bajkai István megemlítette, hogy Szörényi Levente több családtagja is foglalkozott zenével, ő maga pedig eleinte hegedült, majd zongorázott és énekelni tanult. Testvérével, Szabolccsal, valamint Ráduly Mihállyal Mediterrán nevű együttesükkel 1962-ben a Magyar Televízió kulturális tehetségkutató műsora, a Ki Mit Tud? elődöntőéig jutottak. Szörényi Levente 1963-64 közt a Balassa-, 1965-től 1973-ig az Illés-együttes tagja volt, 1974 és 1984 közt pedig a Fonográfé. Ez utóbbi együttesek alapítójaként, frontembereként ismerik a legtöbben – jegyezte meg.

A Fonográf utáni élet hozta el a Kőműves Kelemen és a Fehér Anna című rockballadákat, számos album elkészültében működött közre, valamint filmzenéket is szerzett – sorolta a politikus, hozzátéve: Szörényi Levente borászként, íróként és régészként is kereste az igazságot. Szörényi Levente megtisztelőnek nevezte az elismerést, majd felidézte: tíz évvel az 1956-os forradalom után, 1966-ban a Még fáj minden csók című számmal második díjat nyertek a Ki Mit Tud?-on. Akkoriban az aczéli kultúrpolitika ezt „szelepelésnek” nevezte, vagyis azért kerülhettek adásba ilyen dalok, hogy az emberek „fokozatosan kiereszthessék a gőzt" –mondta.

Felidézte azt is, amikor 1970-ben egy, a BBC-nek adott interjút követően egy éves tiltást kaptak, az Illés számait nem játszhatták a rádióban és Budapesten sem léphettek fel, akkor nevezte el őket egy újságíró az év legjobb vidéki zenekarának. Az ünnepségen Dévai Nagy Kamilla énekes elénekelte az Illés együttesnek Az utcán című számát, amellyel kapcsolatban Szörényi Levente elmondta: a dal, amelynek visszatérő refrénje, hogy „Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek” eredetileg nem úgy fejeződött volna be, ahogy ismertté vált. Amikor a dal megszületett, beadták azt a sanzon- és táncdalbizottságnak, de azt a választ kapták, hogy „egy szocialista fiatalnak tudnia kell hova megy”, ezért aztán Bródy János kénytelen volt megírni hozzá az optimista véget.

Az Emberi Méltóság Tanácsa azokat részesíti elismerésben, akik hivatásuk gyakorlása mellett jelentős közéleti tevékenységet is kifejtenek. Az elmúlt években több művész kapta meg a kitüntetést, így Jókai Anna, Törőcsik Mari, Kányádi Sándor, ifj. Sánta Ferenc, Bodrogi Gyula, Kóbor János, Benkő László. A sportolók közül korábban az Aranycsapat jobbhátvédje, Buzánszky Jenő vehette át az elismerést, az elmúlt évben pedig Jónyer István négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok asztaliteniszező.

(MTI)