Sylvia Plachy Budapesten született a második világháború alatt. Tizenhárom évesen, az 1956-os forradalom után szüleivel, lovaskocsiba rejtőzve szökött nyugatra. Két évvel a menekülés után a családjával New Jersey-ben, majd New York Queens negyedében telepedett le. Egy fotós kurzus hatására ott ismerkedett meg André Kertésszel, akivel egészen annak haláláig barátságban maradt.
1974-től Sylvia Plachy 30 éven keresztül dolgozott fotográfusként a neves New York-i Village Voice hetilapnak. Saját, a címlapon is megjelenő rovatában nyolc évig egy-egy képben mesélt az amerikai metropoliszról. Ezekből a képekből összeválogatott albuma egy Tom Waits lemezzel jelent meg 1990-ben, és elnyerte az Infinity-díjat. 2004-ben elnyerte a Golden Light-díjat az Önarckép hazatérő tehenekkel című albumáért.
„Ez a kiállítás semmi másról nem szól, mint olyan pillanatokról, amelyeket meg kellett őriznem. Vagy mert csodálatosan szépek, vagy mert meghatóak voltak” – fogalmazott a művész, aki kitért arra is: annyira hajlamos „beleesni” a pillanatba, hogy a legtöbbször nem is emlékszik, hol és mikor készültek a felvételei.