Bacsó Péter klasszikus filmjét, A tanút az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be az új magyarországi premier keretében. Volt ugyanis világpremier Cannes-ban, ahol a közönség hatalmas lelkesedéssel, hangos hahotákkal és emlékezéssel fogadta a filmet. Miért beszélünk mégis világpremierről, amikor már tavaly bemutatták a modernizált változatot?
A film hányatott sorsa most ért révbe, hiszen
A tanú immáron a cenzúrázatlan, eredeti verzióban kerülhet a magyar közönség elé.
Ennek értéke pedig felbecsülhetetlen.
'79-ből 2019-be
Bacsó filmje 1969-ben készült. A rendező kitartó munkájával igyekezett elérni, hogy a filmet a „megtűrt” kategóriába sorolják. A 3T rendszere azonban nem kegyelmezett ésA tanút közel tízéves nyugovóra küldte a „tiltott” kategóriába. A filmet az 1979-es cannes-i bemutatása után itthon kezdték el vetíteni 1981-ben a Tinódi moziban, underground körökben, terjesztve azt akár szamizdat formában is.
Az eredeti, rendezői változat 7 perccel hosszabb a '81-ben bemutatott verziónál,
két jelenet esett áldozatul az eredeti kommunista cenzúrának.
Az egyik jelenetben Pelikán az elítélt Dániel Zoltánnal találkozik egy sötét zárkában, ahol rövid beszélgetésnek lehetünk szem- és fültanúi. Ez egy jelenet Rajk László emlékére. A másik szösszenet Pelikán és a bebörtönzött püspök beszélgetése, ami az egyház 2000 éve fennálló rendjét hasonlítja össze a törékeny és gondterhelt kommunizmussal.
Az eredeti verzió azonban nemcsak plusz jeleneteket tartogat, ugyanis a filmhez hozzá is toldottak egy kisebb zárójelenetet a '81-es verzióban. Ez a híres villamosos befejezés, amikor Pelikán találkozik a kiüresedett Virág Árpáddal.
A MAFILM fóti stúdiója.
Nehéz volt az út idáig
A Filmarchívum vezetője, Ráduly György a premier előtt tartott kisebb ünnepségen megköszönte a munkát, amit a kollégái végeztek. Szerinte a film nem került volna a közönség elé, ha 2016-ban a Filmarchívumot – akkori nevén Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) – rajta hagyják a jogutód nélkül megszüntetendő intézmények listáján.
„Ebben az időszakban nagyon sok mindenkinek megszólalt a vészcsengő, hogy a Filmarchívumot nem lehet megszüntetni”,
és szerencsére ez nem következett be Havas Ágnes és Andy Vajna közbenjárására.
A Magyar Nemzeti Filmalap alá tartozó Filmarchívum bele is kezdett a munkába, aminek során a magyar mozgókép örökségének felújítását és megőrzését tűzte ki célul és viszi sikerrel, hiszen az évek során közel 65 magyar játékfilmet sikerült restaurálni – ez a szám európai tekintetben is hatalmas, előttünk csak a franciák államilag finanszírozott programja áll. Az elért eredményekben hatalmas szerepe van a Filmalapnak, amelynek csapata mindig az Archívum mögött áll – fogalmazott Ráduly György hiszen „a Filmalap mesterterve a nemzeti filmvagyon egyesítése, amit végre is fog hajtani”.
Virág elvtárs és Pelikán József.
Rejtett kincsek az ország bármely szegletében
Ráduly elmondta, hogy a MAFILM és a MOKÉP is rendelkezik raktárakkal, amikben rejtett tekercsek, „kincsek” bújnak meg. Az, hogy A tanú 2019-ben a cenzúrázatlan, eredeti rendezői formában kerül a moziba, nem csak szándék kérdése, hanem véletlenek sorozata is volt. A tanú cenzúrázatlan változata a MAFILM egy fóti telephelyén várta, hogy megtalálják.
Bacsó Péternek a rendszerváltás után bár szándékában állt a rendezői változat bemutatása, de még
ő sem tudta, hogy az eredeti kópiák valahol elrejtve nyugszanak.
A Filmarchívum kutatócsapata a fóti anyagok átvizsgálása közben talált rá a kivágott jelenetekre. „Egy olyan elkötelezett és lelkes csapat dolgozik, akik nélkül ez a munka lehetetlen lenne” – emelte ki kollégái elszántságát a Filmarchívum igazgatója.
Ráduly György elárulta, hogy MAFILM és a MOKÉP archívuma folyamatos, szisztematikus feldolgozás és kutatás alatt áll. A mindenki által ismert film felújított verzióját már a múlt évben bemutatták, azonban a kora tavasszal megtalált, korábban cenzúrázott felvételek új helyzetet teremtettek. A cannes-i fesztivál Cannes Classics kategóriájában szereplő film így egy egyszerű vetítésből telt házas világpremier lett.
A cannes-i közönség hatalmas ovációval fogadta a filmet,
„az európai filmarchívumok és intézetek vezetői mind jelen voltak”.
A vetítés alatt „a humor működött, a poénok ültek, a drámaiság pedig kellően átjött, a film végén pedig nemcsak gratuláltak a munkához, hanem azt mondták, hogy ennek a filmnek élnie kell. Mindenkinek látnia kell”. Ráduly szerint a csapatmunkának van egy nagyon fontos része is, „ahhoz, hogy egy film éljen, közönségre van szükség”, hiszen a „közönség végzi a legfontosabb munkát: éljen a magyar film”.
A '81-es verzió felújított változatának posztere
Emlékek és anekdoták
A következő felszólaló Őze Áron, Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, színházigazgató volt, a néhai Őze Lajos fia. Őze Lajos játszotta Virág Árpádot, ismertebb nevén „Virág elvtársat”, akinek karaktere a film egyik középpontja, legszínesebb alakja.
Virág elvtárs apátiája és monológjai több generáció körében váltak szállóigékké,
hiszen mind tudjuk, hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, az élet pedig nem minden esetben habostorta. Őze Áron elmondta, hogy még nem élt a film 1969-es elkészültekor. A film szerinte minden generációnak jelent valamit, legutóbb egy szentesi középiskolát látogatott meg, ahol a diákokkal együtt nézték meg az örök klasszikust egy beszélgetés keretében.
A rendező köszönetet mondott a munkában részt vevőknek. „Én most 49 éves vagyok, Őze Lajos 49 évesen halt meg”, ezzel a filmmel az emlékét tudjuk őrizni egy olyan pályán, ahol szempillantás alatt hatalmas életművek tudnak eltűnni. Őze Áron szerint a családban nem voltak anekdoták a filmről,
„olyan, mintha a cenzúrával együtt a szereplőknek titoktartási fogadalmat kellett volna tenniük”.
Később, a film vetítése során már felreppentek történetek: egyes elmondások szerint a filmnek a forgatókönyve 80%-ban volt kész, a maradék 20% pedig a színészek improvizációja volt.
A tanú rendezői változatát az Uránia Nemzeti Filmszínházban lehet megtekinteni.
A Zürichi Filmfesztiválon debütált „MI-színésznő”, Tilly Norwood miatt a SAG-AFTRA keményen nekiment a technológiának. A színészszakszervezet szerint az emberi előadókat fenyegető algoritmusok időzített bombák.
A miniszterelnök a Kossuth Rádió reggeli műsorában azt mondta, a tiszás politikusok nemhogy nem szégyellik, hogy a saját országuk ellen dolgoznak, hanem büszkék, rá és ez a céljuk.
Két hét alatt már igencsak meglátszik az eredménye a kormány új kedvezményes hitelének hatása.
p
1
0
1
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 103 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Bástyaelvtárs
2019. június 06. 07:04
bravo ! bástya elvtárs még szókimondóbb, még őszintébb lesz :))
Válasz erre
1
20
gin74tonic
2019. június 06. 06:13
1981 ben lattam eloszor es azt hittem a mozi vegen elvisznek. Erthetetlen hogy mehetett ez a film.
"Amin az emberek egyszer nevetnek az nem tortenhet meg megegyszer!"
Válasz erre
0
0
Kegyes urunk Karolus
2019. június 05. 20:00
Nekem nem jött be ez a film.
Válasz erre
1
2
kulakman
2019. június 05. 19:05
Nem emlékszem szó szerint a jelenetre, de ugye amikor később hozzáforgatták,hogy fognak még maguk engem visszasírni , pelikán azt mondja(talán ) hogy erre ne vegyen mérget Virág elvtárs , na akkor szavazta vissza több mint kétharmaddal a rabtartóit kádár népe, 1994 , úgyhogy van itt minden meg annak az ellenkezője is!
Válasz erre
9
1
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!