Bajkai István országgyűlési képviselő, a testület alelnöke úgy vélekedett, az Aranycsapat utolsó előttiként távozott tagjának neve hallatán országszerte mindenki tudja, kiről van szó, és rögtön visszaemlékszik, hogy volt egy csapat a világ élvonalában, amely mindenkinél jobb volt, és méltán viselte az Aranycsapat nevet. Tagjai mélyről, nehéz sorból indulva eljutottak a világ tetejére, mert volt hitük, hazaszeretetük, kitartásuk és céltudatosságuk, mindezeknek köszönhetően hősökké váltak – fogalmazott.
Felidézte, hogy Grosicsot pályafutása során megalapozatlanul vádolták a hatóságok, ezért két évig nem védhetett a válogatottban, „mégis itthon maradt, és megmaradt igaz magyar hazafinak”.
Bajkai végül a legendás kapust idézte, aki egykor úgy fogalmazott: nem a nézőknek kell megtisztelve érezniük magukat, amiért láthatják őket a pályán, hanem nekik, játékosoknak megtiszteltetés, hogy az országot képviselhetik a világban.
Az 1926. február 4-én született Grosics először a Dorog labdarúgója volt, majd 1950-ben lett a Bp. Honvéd játékosa, s a legnagyobb sikereit ezután érte el. Tagja volt az 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyérmes magyar válogatottnak, 1953 novemberében védett az évszázad mérkőzésén, az angolok elleni 6-3-as diadal során, valamint az 1954-es berni világbajnoki döntőben, amelyet 3-2-re az NSZK csapata nyert meg. A sötét meze miatt Fekete Párducnak nevezett Grosics szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is, és összesen 86-szor húzhatta magára a válogatott mezét.
(MTI)